Csillog a hajam ezüstösen.
Látom a reggeli tükörben.
Még csak jövőre leszek hetven.
Koromat nincs miért szégyellnem.
Becsületben telt el az életem.
Nem volt semmi jelentős vétkem.
Örömből, bánatból jutott nekem.
Ezek közt telt el az életem.
Most már hű párommal együtt élek.
Nincs más vágyam, mint nyugalom, béke
és meglegyen mindenki egészsége.
Éljen mindenki szeretetben.
Csillog a hajam ezüstösen.
Látom a reggeli tükörben.
Még csak jövőre leszek hetven.
Ezen miért kellene keseregnem?
3 hozzászólás
Szia Pecás! 🙂
Rózsavölgyből való jelentkezésed már hozzátartozik mindennapjaimhoz. Mindig mélyről szólsz, értékes gondolataid vannak. Legyen meg áhított nyugalmad, békéd! Továbbra is leld meg örömöd az írásban!
Ezüst hajaddal arany lélek érkezik hozzánk, ezt köszönöm, mert magamba nézek. 🙂
A legszebbeket kívánom neked!
Szeretettel: Kankalin
Versedből Kedves Pecás nekem úgy tűnik, megtaláltad a nyugalmat, békét. Kívánom, hogy maradjon is így még sokáig!
Üdvözlettel: Magdi
Kedves Pecás!
Meglelni, azt amit kerestél, és keresel, olyan élmény, -gyakorlatból mondom- amely további lökést ad a további élménykereséshez, sőt életidőt is ajándékoz.
Megnyugodni, szerintem soha nem szabad, mert akkor megfosztod magad, olyasmiktől, amelyek talán élményben, s érzelmekben fölülmúlják a megélt előbbieket.
Örülök, hogy bepillantást, picinyke rést nyitottál magadból.
Barátsággal, Inda.