Nagy lendülettel jön az est.
Mindent egyre szürkébbre fest.
Beolvad a táj az éjbe.
Beköszönt az éj békéje.
Ráfekszik a sötét éj a tájra,
a Nagyerdőre, a sok szép fára,
az Egyetemre, a parkjára,
az egész városra magára.
De hamarosan hajnal hasad
űzve az éji árnyakat!
Felkúszik a Nap az ég boltjára
és küldi fényét e szép tájra.
1 hozzászólás
Tömör, de velős! Nagyon jó ez a kis szösszenet, tömören leírja a sötétséget!