Hej,gatyaszár, gatyaszár,
benne két láb, pipaszár.
Lábon bütyök, út pora,
szájban, lógó csutora.
Pöfékelget a juhász,
ha nem pipáz, furugláz.
Hányja-veti a subát,
kampósbottal paroláz'
Nyájat terel a puli,
ösztönösen tanuli…
früstük: hajma szalonna.
Árnyékot ád fa lombja,
arra-alá béres fut,
lehűti a gémes kút,
"nyakára ült a Lackó"
"betyár meleg!"-panasz szól,
pőcsik, bögöly, vérszívó!
Lapulevél verzió
legyezőnek megfelel.
Csak egy gólya kelepel.
Szomjas szegény, nem éhes,
bari-bárány is béget,
vályúk körül delelnek
komótosan legelnek…
Bugyli-bicska demizson
benne jó bor, de bírom!
Fő a slambuc, dödöle
szolgafáján körösztbe,
rézbográcsban puliszka
(erre nem jár turista.)
Heted-hétlen a határ
gémeskút az avatár…
Héja, kánya vadvércse;
mit adsz érte cserébe?
Délibábos messzeség!
Szebbet úgy sem festenék.
1 hozzászólás
Ez a természetről szóló vers úgy kezdődik, mint egy másik is, amit már korábban föltettél. De mint látom, csak az eleje egyforma. Azonban esküdni mernék rá, hogy Te nem valami nagyvárosban élted az életed, mivel verseidben benne vannak bizonyos vidéken használt szavak, és nagyon jól ismered a természetet, a az állatokat, az olyan növényeket, amit nemigen találni városokban. Talán el is találtam, mert a végén a Délibáb szót is használtad, akkor majd nem csak Petőfitől, hanem Tőled is olvashatunk szép verseket az Alföldről is.
Nagyon tetszenek a kifejezéseket, amiket használtál ebben a versedben is.
Szeretettel üdvözöllek: Kata