hányva-vetve, tán mosolyt csal
csalfa arcodra, szemedbe.
tán azt mondod majd,
nem kell a színjáték,
sem girbe-görbe szavak,
elég, ha azt mondom,
nem kellenek nyarak
hogy szedett-vedett
szavaimat össze-vissza
rakva, pihe-puha csókkal
azt meglágyítva kimondjam már
végre, hogy mit is érzek, de észek-vészek,
hogy, hogy érint az téged, hogy teljes
szívemből szeretlek téged.
8 hozzászólás
Kedves Jodie! Nekem nagyon tetszik a versed. Tényleg kicsit olyan szétszórt, dirib-darabos, de az utolsó sor mindent összerak. Élvezet olvasni.
Tetszik. Nagyon is. Az én arcomra odalopta a mosolyt. Köszi!
Fantasztikusan jól adod vissza, egy szerelmes lány kavargó gondolatvilágát, kétségeit. Ez az élethű hangulat teszi remekművé ezt az írást.
Szeretettel
Gyula
Nagyon kedves, mosolygató a versed, egyedi szerelemvallás, úgyhogy remélem nagyon örül akinek írtad:-) Tetszett ez a szokatlan stílus az őszinte szerelemről!
Jókedvet loptál a napomba, és ez szuper!:)
H.
az utolsó három sor kivételével nagyon tetszett… azokat még át kellene gondolni, írni
pl. észek-vészek??!!
üdw
Szia! Ahonnan én származom ez a szókapcsolat ugyanúgy használatos mint pl. a dirib-darab, legalábbis én nagyapámtól és nagyanyámtól is hallottam nem egyszer, és szerintem már Budapesten is. A mai nyelvezetet követve írhatnám, hogy
“parázok”, vagy “majdbetojok”, de inkább maradnék a régebbi szavaknál, mint az újkeletűeknél (bár volt olyan versem ahol használtam az újat, az azért nem tetszett valakinek.) Ezen kívül nem gondolom, hogy a többi átírásra szorulna, mert egy átírással megszűnne a vers lényege (dirib-darab), de nyitott vagyok az ötletekre.
Üdv, Jodie
Nagyon szép a versed!
Gratulálok!
A.
Érdekes, emlékszem a versre, és megesküdtem volna rá, hogy kommenteltem is, de úgy látszik mégse. 🙂
Hát most megteszem: tetszik! 🙂 Játékos szerelemvallás, sok nyelvi leleménnyel.
Gratula, Poppy