Láttam egy párt kéz a kézbe
Csendes magány a végtelenbe
Nem éltek félelembe
Tudták ők igazán
Egymásnak lettek teremtve
Ők értették csak
Mit ki sem mondtak igazán
Ők tudják mi a boldog élet talán
Féltem kérdezni őket
Pilanatot lopni mikor tudom
Milyen kevés adatik
Csak halkan figyeltem
Egymásnak szánt álmait
És álmodtam róla
Hogy valaha én is megérem
Valaha de szerintem soha
Hogy átölelem őt
S a világ is tudja
A sorsnak s az időnek
Itt már nincsen szava
Egy idős pár
Szerző: Londonman
2 hozzászólás
Főleg a mai világban nagyon jó hosszú ideig, szeretetben élő házaspárokat. Sajnos, úgy látszik, "kimetn a divatból". Pedig milyen kár. Én meghatódva figyelem az ilyen párokat, s bizony, irigykedve (nos, nem tőlük irigylem, mivel biztosan megérdemlik), mivel nekem nem sikerült.
Jó olvasni ilyen esetekről és örülök, hogy fiatal létedre téged is meghatott az eset.
Üdvözöllek, Kata
Valakit szeretni azt jelenti: egy másik számára láthatatlan csodát látni.Nagyon tetszik a versed és én is csodálattal nézem az idős szerelmes párokat.Számomra nagyon megható látni hogy van sírig tartó szerelem.