Ne sírj kicsim…
Értem egy könnycsepp, úgy érezem, annyi is sok.
Leszek, helyetted én, a pusztába kiáltott szó.
Kire gondolni nem túl boldogító.
Álmodok én veled eleget,
Mert én tudom,
Mi az, hogy sírig tartó szeretet.
Te már elfeledted, el talán régen.
Én még őrzöm karod melegét,
A pusztító télben.
Rólad dalolok, mit nem ért senki más.
Veled együtt lélegeztem, rólad szólt,
Minden szív dobbanás.
Nem hallod már, nem is érdekel.
Minden nap nélküled kín, mi nem ereszt el!
Miért?! Mond meg!
Felejteni téged, miért nem tudlak?
Késztet az álom, hogy rohanni előled tudjak.
De képtelen vagyok…
Rólad szólnak a hazug napok.
S néz rám, előtted csupasz vagyok!
Más előtt páncél, hova a kard nem ér!
Veled szemben védekezni nem tudok.
Ezt hagyták rám,
Azok az átkos éjjelek s nappalok.
mást bántani nem tudsz?
Akkor engem miért kínzol?
Miért gondolod, miben bízol?
Hogy én örök mécses vagyok?
Mi csak neked ragyog?
Mit gyújtani bármikor tudsz…
S nem én vagyok…
Te vagy, ki a valóság elől futsz…
8 hozzászólás
nagyon nem jó, ha egy kapcsolatnak vége… ilyenkor az ember tehetetlen… és furcsa, de bizonyos szempontból "szerencsés" az, aki ír… mert legalább írhat a tehetetlenségben…
(Pici javítani való: a "Miért?!" után a "Mondd meg!)
Ölellek!
Szia!
Nekem tetszett ez a vers! Bár a téma sajnos nem túl felemelő, de azt hiszem a szenvedésekről tudunk a legjobban írni.
Gratulálok!
Üdv
Szavam elállt…
Grat
Zs
Nagyon szép vers és szomorú téma!
Üdv: napsugárka
🙁
Vége.Örülök hogy a pár hónap alatt ilyen szép versek születtek.De ennyi volt,most újra boldog vagy.Nagyon sajnálom hogy így alakult,hogy vannak,akik már nem elég jók…Nagyon köszönök mindent,szépek az emlékek,melyeket örökre őrizni fogok szívemben!!
"A szép rögtön kell, az igazira alszunk egyet. Szívünk lebeszélhető, de rá sosem. Testet lehet venni, lelket csak eladni. Van akit gyűlölsz, mert szeretni is tudnád. Az igazit elhagyjuk a TÖBBIÉRT a többit az igazi miatt. A biztos megöl de túléled, a kétely éltet de BELEHALSZ."
Ollyá lettem,mintha már földön se járnék…bár tudom e szavak csak süket fülekre lelnek..Talán egyszer komolyan végiggondolod.
Sok sikert a versekhez!!Kis poétám!!
Soha ne mondd azt, hogy Nem! Soha ne mondd azt, hogy soha! Soha ne mondd azt, hogy " Utolsó vallomás"! Mert holnap újra felboríthat mindent a régi éned újabb éneke.
Különben a te oldaladról olvasva jó, vagy inkább szép gondolatokkal szálldogálsz vissza a volt felé. Alant viszont már egy olyan reagálás pendített húrt, azért egyesszámban, mert a " valami történt"-re, nagyon messzi-mélyből az értők nyelvén neked szóló, tökéletes választ kaptál a "falon túlról".
És az leső lépéstől, az első karnyújtástól és az önvizsgálattól sohasem riadj vissza.
Barátsággal, Futóinda.
Szia!
"Rolad szolnak a hazug napok"
Imadom ezt asort benne.
Gratulalok.
Szeretettel:messina
Örülök, hogy tetszett. Köszönöm, hogy erre jártál!