Én magam alatt vagyok, te pedig felettem.
Nem nyitom ki a szemem, mert félek, hogy
Belehull az a sós könnycsepp a magasból,
De adnék egy puszit, mert te még éberen figyelsz… –
Valaki már igazán felkapcsolhatná azokat a lámpákat! –
…pedig még kötelet is hoztam. Azt mondták,
Jó móka lesz. És most ahelyett, hogy buliznék,
Csak fekszek a földön és körbenő a fű.
Már a tücsökciripelést sem hallom –
Megszoktam.
Egy pár napig én is tudtam tartani
A tempót. Kinyújtott kézzel ugráltam felfelé,
Hátha elérem. Még nem jött össze. A többiek pedig
Már hazamentek.
Az ilyesmi annyira unalmas tud lenni! Olyan,
Mintha hátrakötött kézzel ülnék a széken, egy
Cicababával az ölemben, aki óvatosan
Szögesdróttal cirógat.
De, ha megkérhetlek, még ne szólj közbe, jó?
Mégiscsak élvezem egy kicsit. Ahogy belenézek
A szemébe és hozzásimulok a francia parfüm
Illatához…tudod, hogy nem merem
Megérinteni! Ne is erőltesd! Néha már azon gondolkozok,
Hogy előbb fogom meg a te kezed,
Mint az övét…
Olyan gyerekesnek érzem magam. Szeretnék játszani!
Papírsárkányt röptetni és irigyelni az égi szabadságát,
És szeretnék önfeledten, tiszta szívből sírni…
Húzz fel! Itt van, feldobom a kötelet.
Eleget feküdtem már itt. Húzz fel!
Engedd meg, hogy elérjem
És utána én is elmegyek haza.
3 hozzászólás
Az előbb azt mondtam, hogy a próza az igazi műfajod ? Lám csak, lám csak talán tévedtem ! Mert hogy magad alatt vagy és Te vagy feletted? Nincs itt valam(k)i más is elrejtve, Ebbe a versedbe? De bizony ! van egy csomó sejtelmes mosolygás, Olyan kis kibabrálok veletek módra , Hogy közben magad alatt vagy ? és még a kötél is ott lifeg ? Egye fene, az is jól áll neked ! Hát bizony, tetszik Neked, vagy sem ! Ez bizony nekem nagyonis tetszik! A vers az igazi elemed- ha éppen ne prózázol – Na megyek mert látom már túldícsértelek.
szeretettel fefo
Még1 olvasás, és még eggyel több Élmény! Mert egy élmény Téged olvasni! Grat ehhez a mívedhez is! Ne hagyd abba sohse, szükségem van ilyen olvasnivalókra! A verseiden kellene tanítani a gyerekeket olvasni annyira jól csinálod! Grat! Üdv.: nati
valaki a sötétben…magára maradt, játékossá ironizálja helyzetét, pedig a háta mögött jót nevetnek rajta.
sok mindent belelehet képzelni egy versbe, ha az jól megvan íva / ezt pont én mondom…/ pedig annyira szeretnék több sejtetést, és folyton konkretizálok…pfff.
na de továbblépve: elképzeltem a helyzetett, továbbpörög még most, írás közben is egy film, nem akar megszakadni, mert nem tud. ez így van jól.
Nola