Lámpát gyújtott az ég!
Fénye bevilágítja
termékenység ölét,
áldva, ott van benne
mely elrendeltetett.
Földi lét színterén
változást, örömet,
áldást hord magával.
Legnehezebbiktől,
élet legszebbikét
hozza el magával.
Gyöngyeitek összefűzve.
Teljesség kapuja,
képes teremteni,
földi mennyországot,
kéz a kézben együtt,
hárman szeretetben.
2 hozzászólás
Drága Évikém!
Nagyon szép verseket írsz, örülök, hogy korabeli elődeink szokásait
meghagyva teszed. Az olyan verseket főleg azok kedvelik, akik
a verset szavalják. Sokat mond, hogy a tartalma, formája jó legyen,
s a helyesírásunk szabályait betartsuk. Mindezt tudod, mivel ilyen
verseket írsz. Nem akarsz kötetet alkotni? Ha óhajtod, én szivesen
segédkezek a szerkesztésben.
Szép versedért szeretettel gratulálok.
Kata
Kata! Köszönöm az olvasást és az értékes hozzászólásod mindig figyelemre méltó. Már megjelent a második kötetem, de majd beszélünk róla. Puszillak. Éva