Visszatekintek és meglátom
Különös gyermeki világom.
Bekerült a múltba,fényből a homályba
Izgalmas emlékek forgatagába.
Valahol ott,hogy megszülettem
Már rögtön nagylány is lettem.
De hol is kezdődött az egész?
Hogy segített ki egy hatalmas kéz?
Október volt,furcsa meleg nap
És én sok várakozás után rászántam magam,
Hogy mégis kijöjjek erre a világra
Sok ember fejfájására.
A szüleim persze boldogok voltak
Óvtak,védtek,ápolgattak.
Beszélni gyorsan megtanultam
Már egy éves koromban verseket makogtam.
Én voltam a kis szóbetyár
A családban mindenki “kíváncsian” figyelt reám.
Untattam,szórakoztattam őket
Udvariasságban nevelkedtem.
Aztán jött az ovis korom
Kis okosnak kis dolog volt,potom.
A nappalok múldogáltak
És cseperedtem jókorában.
És akkor volt csak szívfájdalom
Mikor iskolába vitt a családom.
Nyolc év haladt,olyan gyorsan,
Mint csiga az úton ragasztóban.
Cseperedtem,öregedtem
Megőrültem és tönkrementem.
Az a kislány aki voltam
Megváltozott,s eltűnt a múltban.
Most a gimnázium végére érve
Az életem negyedét leélve
Szerelmes vagyok és elszánt
És életemet remélem így élem majd át.
Hajam már fekete,nem a megszokott barna
Kergethet és utolérhet majd a sors hatalma.
Növésben megálltam centire és súlyra,
De csak míg rám nem veti magát az idő súlya.
Ám egyet nem felejtek,hogy üveggé nem válok
Nem tárom senki elé az egész világom.