Sorsával lassan megbékél az ember,
mikor sietnie sehová nem kell,
ha már léptei mind nehézzé válnak,
s messziről integet az ifjúságnak.
Elmerengve figyeltem anyámat.
Fércelt, foltos, kopott kabát az élet,
rövid, mert elszabták az egészet,
kurta ujjú, a gombja is leszakad,
és rájövünk, hogy zsebei lukasak.
Elmerengve figyeltem anyámat.
Szerte gurulnak mind az álomképek,
egyre-másra fogynak a remények,
az imáink már nem magunkért szállnak,
azokért, kik majd a szívükbe zárnak.
Elmerengve áldom az anyámat.
12 hozzászólás
Sajnos pontosan ilyen az élet. Egy szakadt kabát, össze-vissza fércelve. Nagyon jó hasonlatot használtál, tetszett a versed. Szép emlékezés Édesanyádra.
Szeretettel: István
Köszönöm István.
Szeretettel:
A.Adrienn
Szép a versed, hasonlataid, tartalom, rímek…
S a visszatérő sor erőt ad a tartalomnak…
Gratulálok!
Lyza
Kedves Adrien!
Ez nagyon szép, szomorkás egy kicsit de nagyon sok szeretetet rejt! Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Kedves Lyza!
Köszönöm. Ahogy édesanyám ad erőt nekem.
Ölellek:
A.Adrienn
Kedves Panka!
Köszönöm. Szomorkás, mert az elmúlás benne van.
Barátsággal:
A.Adrienn
Kedves Adrien!
Nagyon szép a versed,kicsit szomorkás de a szeretet ami átszövi az egészet mégis boldoggá teszi az olvasót,- engem is.Köszönöm.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
Igen, szomorkás. Olyan jó lenne, ha soha nem kellene elveszíteni az édesanyámat…
Boldog vagyok, hogy van és szomorú, mert egyre gyengül.
Szeretettel:
A.Adrienn
Kedves Adrienn!
Nagyon szép a versed.
Szomorú és mégis, olyan nyugalom árad belőle.
Nagyon szeretheted édesanyádat, vigyázz rá.
Üdv: József
Kedves József!
Köszönöm. Igen, nagyon szeretem, ahogy édesapámat is.
Üdv.
A.Adrienn
Szép, megható a versed Adrienn.Nagy szeretetet, és tiszteletet sugallnak soraid.
Szeretettel:Selanne
Köszönöm Selanne.
Szeretettel:
A.Adrienn