Előttem az érett szőlő szép fürtje,
az idei év munkájának eredménye.
A szeszélyes időjárás ellenére
rám mosolyog minden egyes érett szeme.
Ropogós, finom és zamatos,
szép zöldeskék és kívánatos.
A napfény rajta táncot rop,
bogyója a számban ropog.
Bacchus, Diogenész! Nem ebből lesz számotokra ital!
Ínyem, gyomrom telik ezzel az ízcsodával,
Istennek ezzel a csodálni való ajándékával.
Eszem is ebből a szépségből hatalmas adaggal.
De a verset gyorsan befejezem,
mert egy darázs jelent meg a színen.
Ő is ebből a szőlőből enne,
ámde általam lett elkergetve!
Pecás