megkötöztek.
Elmémbe beférkőztek.
Hímeztek nekem egy új szívet,
lassan rá sem ismerek.
Érzem, hogy közeleg,
amit a végnek neveztek.
Nem vénülő test temet,
hanem a kéz, mi nem szeret.
Mit szólnál drága angyalom,
ha azt mondanám neked,
selejtes a magzatod.
Vajon, ha harcolni
többet nem tudok,
megölelne újra két karod?
Még a válaszát várom,
mi lelkemben megmaradt
kitárom.
Még ha könnyeimben evezek is
mesélek,
míg van
ki képes egy levegőt szívni énvelem.
4 hozzászólás
" Hímeztek nekem egy új szívet,
lassan rá sem ismerek."
" Vajon, ha harcolni
többet nem tudok,
megölelne újra két karod? "
grat: LP
Tetszett a versed kedves Andrea!
Úgy érzem ebben a versedben megnyíltál.(talán az új szív)
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Andrea! Annyira tömör, egyszavas, melyek lényegre törő, mégis kifejező. Igen tetsző alkotás. Szeretettel Éva
Kedves Andrea!
"Nem vénülő test temet,
hanem a kéz, mi nem szeret."
Mesélj, csak mesélj, mert mindig lesz, aki "képes egy levegőt szívni teveled,"
(Kicsit több önbecsülést! :))
Üdvözlettel: Laca