Die stille Wasserrose
Steigt aus dem blauen See,
Die feuchten Blätter zittern,
Der Kelch ist weiß wie Schnee.
Da gießt der Mond vom Himmel
All seinen goldnen Schein,
Gießt alle seine Strahlen
In ihren Schooß hinein.
Im Wasser um die Blume
Kreiset ein weißer Schwan;
Er singt so süß, so leise,
Und schaut die Blume an.
Er singt so süß, so leise,
Und will im Singen vergehn –
O Blume, weiße Blume,
Kannst du das Lied verstehn?
Emanuel Geibel 1815 – 1884
Vízirózsa
A csendes vízirózsa
kék tóban éldegél,
a nyirkos levél remeg
a kelyhe hófehér.
Égből fényesen rásüt
az arany holdvilág,
ölébe önti mind
színarany sugarát.
Vízben a virág körül
egy hattyú köröz ott,
olyan szép halkan dalol
's virágra pillantott.
Olyan szép halkan dalol
meghalni akar most –
Ó, virág, fehér virág,
Érted e amit mond?
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
7 hozzászólás
Kedves Tóni!
Én 2015-ben helyeztem fel erről fordításta a Napvilágra.
Nagyon jól hoztad az alapvetően trocheikus vers rímeit.
Gratulálok. Csak bámulom a munkabírásodat!
Barátsággal üdvözöl Attila
Tudod Attila, sokszor feltettem a kérdést, miért is kellet nekem külföldre kijönnöm, és miért is kell szenvednem egyszerre két idegen nyelv magtanulásával is, ma már tudom. Sőt alig is írok ma ma már sasát verseket, inkább fordítok, ha nem is a magyar műfordítás törvényeivel, de úgy látszik ez is tetszik az olvasóknak, és én nekik fordítok, nem "szabálynyergelőknek". Remélem azonban, hogy mégis meg tudnak bocsájtani nekem…üdv Tóni…
Nézd Tóni, ezek a német költők nem véletlenül,hanem nagyon is tudatosan
öntötték mondanivalójukat a kialakult, mondhatom így, kötelező formába.
Tehát az erdeti formát: ritmust és rimelést a fordtáskor vissza kell adnunk.
Mondhatom: kegyetlenül nehéz "gúzsba kötötten" fordítani, táncolni.Én
maradok továbbra is "szabálynyergelő", ahogy szellemesen, némi íróniával
említetted. Hogy a költők, ha fel tudnának támadni, kinek mennyire bocsátanának
meg, azt bizony sohse fogjuk megtudni. A vershez értők véleményét mindazonáltal
nem érdemes figyelmen kívül hanynunk. Itt is a minőség és nem a mennyiség
a fontos.
Napvilágos üdvözlettel Attila
Kedves Attila, igazad van, de én nem a jövőnek fordítok, hanem annak pár száz olvasónak, akik nem egyszer is már jelezték, hogy tetszenek a fordításaim. Az életem vége felé járok én is, és én a jelenben élek, könyveket sohasem adok ki a fordításaimból, és több mint valószínű, velem együtt eltűnek azok is nyilvános médiából. Én is ismerem Kosztolányi szlogenné vált mondatát, „műfordítani mégis annyi, mint gúzsba kötötten táncolni” amit Kosztolányi 1913, amit 1921 januárjában a Modern költők második kiadásához írt előszavában és 1928-ban az Ábécé a fordításról és ferdítésről című tanulmányában is megismétel…üdv Tóni…
Kedves Tóni, tetszett a fordítás, jól táncoltál a gúzsban!
Én is megcsináltam, nem tökéletes, de elszórakoztatott…
Attilának is igaza van. Az eredeti formát, ritmikát követni
kell, amennyire csak lehetséges. És hát van, aki németül,
van, aki magyarul, és van, aki versül is tud… Mindnyájan
amatőrök vagyunk, nem az irodalom közelében nőttünk fel.
A tartalom bármi lehet, tudni kell abba beleélni magunkat…
További szorgos fordítást kívánok mindenkinek, mert ez a
hobbi egy nagy szerelem, és remek nyelvgyakorlás!
Kedves Dávid, hogy is írta le Anton Pavlovics Csehov: "Nincs szabály kivétel nélkül." Ha a versírás szabálya az, hogy minden vers tökéletes legyen, és hogy amelyeken keresztül a költő ismert legyen, akkor én Csehov szerint a kivétel vagyok. A én verseimnak a célja, hogy érzés legyen benne, az egyszerű emberek is szeressék, és én nem érvényesülésből írom / fordítom a verseket….üdv Tóni…
Kedves Tóni, én szintén szerelemből fordítok, senki nem fizet érte.
Az orosz irodalmi oldalakon én is számos hozzászólást kapok, van
köztük dicsérő, kritizáló, javasoló, kiigazító, vagy csak egyszerűen
"lájkoló". Ha mégis valamikor papír-alapon kiadatom őket, azt is
én fogom finanszírozni… Szó sincs bármiféle érvényesülésről! De
vetélkedni nagyon szeretek, mások fordításaival összevettetni…
Üdv: Dávid