Emlékeim

Emlékeim
Néztem régen
annyira más volt,
mindenki mosolygott,
mindenki táncolt.
Kacagott a part,
kacagott a rét,
fény karcolta
az ég szemét.

Fiatal voltam
őrült kölyök,
ki mély repüléstől
nagyokat nyögött.
Nagyokat estem
ruhám szakadt,
rakott rá anyám
színes foltokat.

Szégyelltem itt,
szégyelltem ott,
sok fiú meg lány
rajtam kacagott.
Szegények voltunk
kár is tagadni,
mégis próbáltak
mindent megadni.

Kicsit kevesebbet
nem is olyan szépet,
de az a kor belém
mély nyomokat vésett.
Ma is emlékszem rá,
könnyes lesz szemem,
ahogy az első pénzemből
egy könyvet veszek.

Addig olvastam,
míg végére nem értem,
éjszaka csendjében,
hajnali fényben.
Az a könyv már nincs meg,
csak emlékem polcain,
ott pihennek mellette
gyermekkorom dolgai.

A deszka roller
csapágy kerékkel,
a pöttyös labda
és a diák mesékkel.
Minden megvan
mind bennem élnek,
ezért látom a régit
mindig olyan szépnek.