Minden fenyő rád emlékeztet
Mégis ezerszer lemondok rólad
A szemed mosolyog, mint az erdő
Míg az enyém egyre búsabb
Ne mondd , hogy nem szabad
Ne mondd hogy elkéstük a tavaszt
A fenyőfák most is téged hívnak
A szívem örökre nálad maradt
Arcképed örökre a tájba véstem
Itt van az utolsó meghívó üzenet
Rád vár ezernyi délceg fenyő
Hogy megáldja a szívedet
1 hozzászólás
Elmúlás című versednek nagy része csalogatónak is beillenék. Szépen, szakszerűen szerkesztett és megfogalmazott versed meghatódva olvastam, mivel nem tűnik ki belőle, hogy az illető csak úgy eltűnt az életedből, vagy az életből is elment.
Üdvözlettel: Kata