Ma reggel véget ért egy élet, végleg itt hagyott,
Véget ért, s csak az üresség maradt,
Úgy ahogy élt csendben ment el,
Halkan gyászolja a pillanat.
Ma reggel véget ért, egy ifjú élete,
Utoljára, álmodhatott még talán,
De ment, mert mennie kellett,
Nem maradt utána más, csak az őrjítő magány.
Mondd, hogy dönthet így az Úr,
Mikor egy fiatal lelket rendel magához,
Hol van a bűn?
Mellyel mindenkit magához láncol.
S hol van az ész, s a józan akarat,
Mert míg ártatlanul születsz,
A szemében mindig bűnös vagy.
Mondd, miért kell bűntelenül bűnhődni,
Míg ki vétkes, az vígan él,
Ártatlanul meghalni, életed hajnalán,
Csak ezt érdemled? Mondd MIÉRT?
Ma reggel véget ért egy élet, végleg itt hagyott,
Nekem már csak a magány maradt,
De míg élek nem felejtem el,
A szívemben Ő örökre ott marad.
Ő utoljára még a szemembe nézett,
Nem szólt semmit, csak fogta a kezem,
Egy utolsó pillantás, s elment „messze”
Szeretlek! Ezt mondta szép szeme.
4 hozzászólás
Szia Soren!
Alig vártam, hogy hazaérjek, hogy folytassam az olvasást itt, Nálad!
Istenem, de szomorú ez! A vádakat is értem…
Egyszer talán megbocsát szíved, s nem marad más, csak a szép emlékek!
Nem tudok mást írni, csak azt, hogy mélységesen együtt érzek
Szeretettel: Falevél
Szia
A legjobban ezek a sorok fogtak meg:
"Mondd, miért kell bűntelenül bűnhődni,
Míg ki vétkes, az vígan él,"
Naponta felteszem ezt a kérdést..
De mindemellett az egész versed nagyon szép és baromira szomorú.
Idő, idő, idő….
szeretettel : B.
Nagyon megkapó, emberi, nem is tudom, mit lehet ehhez még hozzátenni.
Hanga
Kedves soren!
Igen! Sokszor állunk értetlenül az érthetetlen történések előtt. Kérdéseink megválaszolatlanok maradnak, talán örökké. Mégis megyünk, újra és újra megkérdezzük: "miért?".
Őszinte együttérzéssel, Sonly:-))