Csak sírni láttam nem
panaszkodott, köténye
szakadt sarkába kapaszkodott,
egy sóhaj kísérte megfáradt könnyét.
Torkom kiszáradt, ahogyan
néztem, kezét érintettem, pedig
féltem, tudni szerettem volna mi az
mi fáj?- a konyhában epres sütemény
illata száll,- nem vagyunk mind együtt
egy fénytelen vasárnapon minden eltűnt,
a vidám kacagás, a móka, a biztonság, a nóta.
Anyámat csak sírni látom, szomorú szemében
a fájdalom táncol, majd elfáradva legördül
egy forró könnycsepp, kezem arcához ér
– mily’ merész. – letörlöm , és suttogom,
hagyd kérlek a múltat.
A sütemény pihen az asztalon
magányosan érintetlenül, anyám
szemében a fájdalom dalol.
szívemben egy kérdés jajdul fel
Mivé lett az eperízű szerelem?
12 hozzászólás
Meghatóan szép….
Gratulálok: Judit
Köszönöm szépen, Judit!
Szeretettel:Marietta
szép… érintős, szeretettel
Köszi, Andy
Szeretettel.Marietta
Megható és gyönyörű ez a versed kedves Marietta!
Szeretettel : Zsu
Köszönöm szépen, Zsu!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Majdnem én is elsírtam magam, annyira megható a versed.
Szeretettel olvastam: Ica
Köszönöm szépen Ica!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Látod én az asszonyi magányt még soha nem fogalmaztam így meg: nincs kinek süteményt sütni többé.
A bánat, a sírás régi kísérői az elveszett vidámságnak, boldogságnak, de a magányosan árválkodó epres sütemény egy egészen új gondolat a számomra.
A Te egyéni látásmódod mindig is elbűvölt engem!
Judit
Kedves Judit!
Köszi szépen. Itt most némi magyarázatra szorulok, annál is inkább, mert nem is a látásmódom itt a fontos, hiszen összekapcsolni egy epres süteményt a bánattal szemlélet, nem az enyém. Ez úgy született, hogy több esetben is megkértek, valamit írjak, valamiről, valaki számára. Kicsit én magam is elgondolkodtam, mit tudok én ebből kihozni? Törtem a fejem eleget, aztán, kikerekedett egy ilyesmi, ami még úgy teljesen nem is sült meg, mert sok kívánni valót hagy maga után a vers, és fogom még sütögetni, de teljesítettem egy kívánságot. 🙂 No, ez a lényeg.
Örülök mindig, amikor jössz, és olvasol nálam.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Szép és valóban megható a versed… Az eperíz jól érzékelteti az érzelmeket, én pedig azon gondolkodtam el, miközben olvastam, hogy mi az, amire igazán vigyázni kell az életben… törekedni kell arra, hogy megőrizzük gyermekként, anyaként… bárhogy.
Szeretettel: Mónika
(Ui: az írásjelek – főleg inkább a vesszők – "elcsúsztak" néhol egy kicsit…).
Igen, van elúszás, ajajj! 🙂
Viszont köszönöm, hogy itt voltál, és olvastál.
Szeretettel:Marietta