Jéggé fagyott az összes hajszála.
Szemében mályva retina lámpa,
keze rideg fekete fáklya.
Nincs neki zsákja,
csak tengernyi sója.
A ködbe kutatja az érzést,
ahol csak ember csontja ropog
és a girhes szúnyog már rég jóllakott.
Az álom is csak saját farkát rágja.
Injektáló háló áldozatra várva
bűvöli a sikolyt.
Tök éles feltámadást látja az alkoholban,
nincs igazság egyetlen emberi szóban.
Míg ember lelke előbb bomlik, mint teste
nincs remény az igaz testvériségre.