Rég vágyom szabadon szállni,
Még nem késtem el bizakodni,
Szeretteim átölelni vágyom rég,
Még, még…
Élményt kérek, Életet az Életből,
Menekülni, továbblépni a félelemtől,
"Erőssé tesz, és nem megöl,"
Jegyezd meg kívülről, s belülről,
Adod át mit érzel az ingertől,
Felgyorsít, felpörög, felőröl, (felülről)
A munka, a hétköznap kezdődik elölről.
Nehéz az élet, ezt adod tovább,
Bárhogy is próbálod, jobbat kívánnál,
Tudom, a sárból Te is kimásznál,
ha volna segítség, többet járkálnál.
Felszállni? Innen el, messze, merre?
Debrecenbe, vagy Budapestre,
Utazni, élményt gyűjteni egy életre,
Szeretni, élni, s nem feledve,
Tanulva ügyelni a jelekre,
A benned fejlődő gyerekre
Az úton menni el nem tévedve
Haladni tovább az években.
Ha bajban vagy, mindig melletted voltam,
Feletted őrködtem, Rád vigyáztam,
Ha értetted volna, amit én mondtam,
Tudod, nem lennél annyit a rosszban.
1 hozzászólás
"Szeretteim átölelni vágyom rég" – Ez a sor nekem egy pozitív életérzést közvetít, mikor valaki nem kapni, hanem adni szeretne, szeretetet.
"Nehéz az élet, ezt adod tovább" – Ez a sor viszont nekem arról tanít, hogy kerüljem lehangoltságom fertőző megnyilvánulásait. Hiszen mások is biztatásra, bátorításra vágynak…
Köszönjük a verset, üdvözlettel ÁE.