És szerelem kell, hús és vér,
Nem nézni a másik mennyit ér.
Érje a mindent, s én ne tudjak élni
Nélküle, de vele ne kelljen félni.
Hogy meghaljak, ha csak hozzám ér,
Hogy megremegjek ha csókot kér.
Halálba kergető vad érzelmek, s a szenvedély,
Nincsen már sem bűn, sem erény.
Csak mi vagyunk….csak én és ő:
Két ócska, őrült szerető.
Hogy érezzem, hogy érezzek, hogy érezzen,
Haljon meg értem, s vérezzen,
S a pokol tüzén égjünk el ketten,
A mélybe esünk: feneketlen.
És meghalunk: így emlékezünk,
Száguldunk, s már nem fékezünk,
Hisz együtt vágytunk a megvalósulásra,
S ha kell a fájdalmas elmúlásra.
6 hozzászólás
Ez gyönyörű. Milyen egyszerű és igaz. Szép ritmusos versben. Nagyon tetszik. Üdv Era
Nagyon szépen köszönöm, kedves Era! 🙂
Kedves Sziszi!
Versedből süt a szenvedély és a szerelem:) Tetszik a nyers kendőzetlenség benne!
Üdv: Borostyán
Köszönöm, Borostyán! Örülök, hogy tetszett 🙂
Nagyon szép, zengő, sok helyen az abszolút rímek… fantasztikusak, csak nekem túl általános szerelmet ír le. Zavar, hogy nem EGY valakiről beszélsz… áhh a fene vigye el, most elolvastam közben megint, nincs kritika : szép. 🙂
Köszönöm szépen, kedves Náni! 🙂