nem szűkölködöm”,
mormolom, miközben
iszonyú fájdalmam
az éjbe szűkölöm.
Elhagyott engem az
én Uram, egyre
csak ezt érzem,
mióta egyszerre több
sebből is vérzem.
Ám hajnaltájt, mikor
az izzó napkorong
feltűnik az ég alján,
arra eszmélek hirtelen,
hogy egy jóságos kéz
beköti összes sebemet.
Kinyújtja felém
oltalmazó tenyerét,
felemel a porból,
s én újra érzem
végtelen szeretetét.
Arcomon szégyen pírja ég,
mert rá kell döbbennem:
én hagytam el Uram,
ki értem halt a kereszten!
12 hozzászólás
Szia!
Magasztos mély gondolatmenet. Igen jó!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Örülök, hogy tetszett. Átélni nem egy élmény, de utána nagyon jó érzés fogja el az embert:)
Üdv: Borostyán
Meghatóan szép,
Hajnali "Eszmélés"!
Kedves Dóra!
Köszönöm, hogy olvastál és szépnek találtad:)
Üdv: Borostyán
Nagyon szép. Olyan lélekhez szolló. Versedet olvasva elgondolkodik az ember, hogy
jó úton jár, vajon azok a sebek, biztos, hogy büntetés, vagy csak figyelmeztetés.
Szerintem ő soha nem hagy el minket, mert bennünk van, ott, legbelül.
Nagyon tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves József!
A sebekről sokszor csak utólag értjük meg, hogy szükség volt rájuk. Isten soha nem büntet, legfeljebb nevel, de mindig a mi érdekünkben. Örülök, hogy egyezik a véleményünk:)
Üdv: Borostyán
Szia!
Ha az ember hagyja el Istent, az legalább olyan fájdalmas, mintha Isten hagyná el az embert. De az a szerencse, hogy vissza lehet térni hozzá.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Ha nem lehetne visszatérni, az maga lenne a pokol, azt hiszem… Az ember csalódhat szerelemben, barátokban, de Benne soha! S ha az ember újra rátalál, mindig jobbat és szebbet ad neki ahelyett, amit eleresztett Őérte…
Üdv: Borostyán
Szép eszmélés, talán még a nem hívőknek is ad valamit a versed, jó gondolatok.
Hanga
Kedves Hanga!
Köszönöm az elismerést, s ha nem hívőknek is adhatok valamit, az külön öröm:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Sokmindenről írtak már előttem… Az én számomra az a versed üzenete, hogy bizony mi, saját magunk is tehetünk arról, ami történik velünk; dönthetünk az életünkről, és van saját felelősségünk is.
Technikailag ezt egy kicsit prózásnak érzem – és ezt nem negatívumként írtam! 🙂 Ettől függetlenül szépen végigmegy benne a gondolatsor, és kellemes, nyugodt hangvétele van annak ellenére, hogy kicsit szomorú.
Üdv: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Egyetértünk: a hibáinkért mi vagyunk felelősek, csak könnyebb Istenre kenni őket:) És ez tényleg elszomorító… A prózásságról sajnos nem tehetek:)
Üdv: Borostyán