halvány emlékképek mozognak,
az elmult életem pókhálós ablakán
oly rég elfeledt árnyak kopognak.
Arcod a homályban fel sem ismerem
csak érzem, hogy odakinn te vagy,
sajnos a mindennapi keserű kenyerem
ha emlékem varázsa cserben hagy.
Ott lenn az alföldön, a szőke Tisza partján
mi együtt futottunk a vadvirágos réten,
a fűzfás erdőnek, egy eldugott kis padján
a csillagokat néztük fenn a magas égen.
Sokszor erővel becsukom mindkét szemem
álmodni szeretnék mégegyszer teveled,
néha már úgy érzem elhagy a józan eszem
előveszem mégegyszer utolsó leveled.
Egy darab összegyűrt kis rózsaszín papír
csak ez az ami a multbol megmaradt,
felébreszt durván mint az égő hajnalpír
de az emlék a mult homályában maradt.
4 hozzászólás
Szép vágyódás, emlékezés, fájdalmas hangulat. Leginkább ez a két sor fogott meg:
"sajnos a mindennapi keserű kenyerem
ha emlékem varázsa cserben hagy."
Keves Csaba!
Olvastam egy idézetet Vavyan Fable-tol, és az ottann gondodolat menet asszociált erre a versre:
"Hová tűntek a mesés idők jellemerőt firtató, romantikus próbatételei? Mint például a győzd le a sárkányt; hozz az örök ifjúság forrásvizéből; csókold herceggé a varangyot. Modern kor. Újmódi vizsgák. Mutasd az AIDS-tesztedet; köttesd magad poligráfra. Igazold, hogy nagyapád nem volt ámokfutó. Na és ha nem? Majd te leszel! Ébredj, királylány!"
…tudom, egy furcsa asszociáció, de legalább modern…
Üdv Tóni
Kedves Toni!
Nagyon szép ez a versed! Gratulálok!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Egy "földim", Ladik Katalin, jugoszláv származású költő, színművész idézetével válaszolok:
"Megszállottan építem a múltamat. Igen, a múltamat építem, nem a jövőmet, mint azelőtt tettem. A múltat igyekszem megörökíteni, egy utolsó jelet szeretnék hagyni magamból, és mindabból, ami fontos volt nekem. Rendbe szeretném tenni gondolataimat, írásaimat, érzéseimet, mielőtt teljesen eltompulnának, kiégnének ebben a légüres térben."
…hamár a jelenem nem ér semmit, talán találok a multomban valamit, amit megérne megmenteni…
dv Tóni