Én vagyok az ki az árnyékban élek
Némán, s nem szerepelek semmilyen képen
Nincsenek nagy vágyaim
Csak amolyan néma kis álmaim
Hogy én is leszek valaki
Akire büszkén emlékeznek mások
S nem csak meghívásokra várok
Én vagyok aki nem jut eszébe senkinek
Kit talán az osztály találkozóra sem hívnak meg
Voltam valaha valaki? Kétlem
Most az vagyok kinek születtem
Névtelen a sokezerben
S te olvasó ki át futod e sorokat
Mosolyogsz s szemed tovább halad
Percek mulva nem is emlékezel rám
Ki ezeket a sorokat irtam
Pedig tényleg szívemet lelkemet beleadtam
S talán ez a baj velem
Szeretnék jóbarát lenni
Hogy rólam is szóljon pár boldog színes fecni.
3 hozzászólás
Biztosan megéred,majd.De a fecnik mindenki fölött lobognak de azokat magának kell kiszíneznie.Ha nem állsz a fényképezőgép elé:nem leszel rajta soha egy képen sem.Az álmokat el kell érni.
Amúgy tetszett a vers.
szia! szomorkás volt a versed, tetszett és ha akarod én leszek a jó barátod:manna
Köszi jól esik, hogy valaki még figyel a másikra. Ritka kincs ez manapság. Még egyszer köszönöm.