Ferencz Jóska bakájának kenyere,
könnyeinek sós ízével van tele.
Súlyos borjúm cipelem a vállamon,
még nehezebb szívemben a bánatom.
Sáros fala van a lövészároknak,
itt a varjak hangosabban kárognak.
Várhatsz engem szép szeretőm könnyezve,
nem hajtom már bús fejem az öledbe.
Bajonettem az övemen viselem,
kezemben a dióverőm cipelem.
Hej te puska, rád tűzöm a szuronyom,
talán ez volt az utolsó hajnalom.
Megtámadott az ellenség engemet,
ki fogja majd bekötözni sebemet?
Édes rózsám, üzenj nekem a széllel,
mert mennybe száll az én lelkem ma éjjel.
Véres a föld, nagyon véres alattam,
eltaláltak, háton fekve maradtam.
Hadd láthassam utoljára az eget,
mielőtt még lefognák a szememet…
Siras_distinctsál meg, zokogjál csak érettem,
ha megtudod, életem bevégeztem.
Idegenben, hideg sírban fekszem már,
elvett tőled barna babám, a halál.
6 hozzászólás
Hajaj jó kis baka nóta lehetne belőle! Nagyon jó!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Nagymamámtól sokat hallottam az első világháborús katonákról, bakákról és huszárokról is. Most a bakákról íram. Majd lehet, hogy a huszárokról is fogok.
Nóta-ritmusban írtam, hátha így könnyebb olvasat. 🙂
Szeretettel: Alberth
Kedves Alberth!
Igazi katonadal! Szinte daloltatja magát.
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Péter bácsit jól ismertem gyerekkoromban. Ő még Ferencz Jóska katonája volt. Volt is egy fényképe, amin a császárt is ábrázolták. Fenn volt a falon náluk. Azt mondta, hogy ők nem mondták sosem úgy hogy Ferencz József bakája, hanem "Ferencz Jóska!" Ezért én is úgy írtam a versben.
Aztán:
A hátizsákot és az egész málhát "borjúnak" nevezték.
A "dióverő" volt a nagy puska, ami fatusájú volt és elég nehéz.
A "bajonett" pedig egy tőrszerű fegyver volt, amit szuronyként is fel lehetett tűzni a puskára. Ilyet én is láttam.
Szóval ezeket a régi, hiteles szavakat is belefoglaltam a versbe és az akkori katonanóta-ritmusban írtam meg.
Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv.: Alberth
Kedves Albert!
Mikor még gyerek voltam nagypapám nagyon sokat mesélt az első világháborúról és az akkori időszakról. Ferenc Józsefet ő is mindig Ferenc Jóskának hívta. A nagymamámtól pedig gyakran hallottam ami akkortájt közszájon forgott "Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország menyország."
Gratulálok, kíváló, az akkori időszakot idéző katona, akarom mondani, bakanótát írtál!
Barátsággal:Margó
Kedves Margó!
Mi még legalább személyesen hallottunk és hiteles tanúktól azokról az időkről. Az újabb nemzedékeknek talán már az is nagy élményt nyújt majd, hogy olyan valaki írta a verset, aki még szemtanúktól hallotta a saját fülével ezeknek a történelmi időknek az emlékeit.
Külön öröm számomra, hogy te is sokat hallottál minderről és hasonló történetek által hitelesíted a tartalmat.
Gratulációdat külön köszönöm!
Alberth