Федор Тютчев:
СМОТРИ, КАК РОЩА ЗЕЛЕНЕЕТ…
Смотри, как роща зеленеет,
Палящим солнцем облита,
А в ней какою негой веет
От каждой ветки и листа!
.Войдем и сядем над корнями
Дерев, поимых родником,-
Там, где, обвеянный их мглами,
Он шепчет в сумраке немом.
.Над нами бредят их вершины,
В полдневный зной погружены,
И лишь порою крик орлиный
До нас доходит с вышины…
1857
___________________________
Fjodor Tyutcsev:
CSAK NÉZD, A SZÉP LIGET
HOGY ZÖLDELL…
Csak nézd, a szép liget hogy zöldell,
Míg nap hevíti szerfölött,
S a szellő mily gyöngéd erővel
Kering az ágak s lomb között!
Térjünk be, hogy forrás nevelte
Fák alá ülhessünk mi le,
Hol félhomállyal körbelengve
A csendben sustorog vize.
A fák hegye aléltan néz ránk,
A déli hőség sújt nagyon,
S a sas-rikoltás fentről hozzánk
Csak néha ér el hallhatón…
1857
___________________________
2 hozzászólás
Kedves Mandolinos!
Tetszéssel olvastam ezt a kellemes, kedves, szép fordítást.
“Térjünk be, hogy forrás nevelte
Fák alá ülhessünk mi le,
Hol félhomállyal körbelengve
A csendben sustorog vize.”
Szeretettel: Rita
Igazából “forrás-itatta” fákról van szó az eredetiben,
csak ehhez nem találtam jó rímpárt…
Szeretettel: Dávid