Szeretlek és egyre jobban,
szívem már csak érted dobban.
Ablakon ha eső koppan,
gyertya lángja fel-fellobban.
Miközben a fényét nézem,
Istenemet arra kérem,
örömöm ne érjen véget,
életemet veled éljem.
Minden este hálát adok
mindazért, mit tőled kapok.
Immár csak a tiéd vagyok,
Tárd ki hát gyorsan két karod!
6 hozzászólás
Kedves Borostyan!
Nagyon szep vallomas ez. Bizonyara örül neki, akihez szol. Kivanom, hogy legyen meg a te akaratod!
Szeretettel:
Hamupipö
Kedves Hamupipő!
Igen, nagyon örült neki. Hát még én, hogy újra van, akiből ihletet meríthetek:)
Puszi: Borostyán
kedves Borostyán!
Elküldted neki is a verset?
És gondolj mindig arra amit Douglas Pagels írt:
"Eredeti, egyedi remekmű vagy. Adj hálát mindezért, ne hagyd, hogy páratlanságod félénkké tegyen. Ne légy valaki más, csodáld önmagad. Az égen minden csillag fontos."
A tiéd is.
üdv Tóni
Kedves Toni!
Ő volt az első, akinek megmutattam:) Köszönöm kedves szavaidat:)
Üdv: Borostyán
szia!
Érdekes kettőssége van versednek. Az utolsó két sorig érezhető a fohász, a kérlelés, de az utolsó sor vége picit elrontja ezt. Szerintem kicsit "hangulatromboló" a "már szaladok" szókapcsolat. Ám ettől függetlenül örömmel olvastam versed!
üdv
leslie
Kedves Leslie!
Igazad van, magam is éreztem, hogy az utolsó sor nem igazán illett bele, ezért tanácsodat megfogadtam, és már javítottam is, köszönöm:)
Üdv: Borostyán