Ha ismernél, tudnád,
hogy iszom a kávém,
átizzadt éj után
reggel ágyba kérném.
Ha ismernél, tudnád,
mily sokat jelentett,
cigaretta mellett
inni a nagy csöndet.
Ha ismernél, tudnád,
hogy vágyom a békét,
csendes éjjeleken
ezer csillag fényét.
Ha ismernél, tudnád,
megigézett szemed,
sokáig imádtam
az életet veled.
Ha ismernél, tudnád,
szerettelek régen,
úgy haraptam ajkad,
kibuggyant a véred.
Ha ismernél, fájnék,
ahogy soha semmi.
De már nem akarok
miattad elégni…
8 hozzászólás
Kedves Borostyán!
Ugy látszik akiröl a verset irtad, te ismerted őt, sőt nagyon is szeretetd, de ő nem ismert téged. Evvel csak azt akarom kérdezni, ha tudtad, hogy ő nem ismer téged, akkor te őneki mikor eggyütt voltatok, nem te voltál, hanam azt a szerepet játszodtad, amit ő annyira szeretett volna látni? Ha ez igy volt akkor a vége logikus. Egy szerepet senki sem tud örökké játszani. Egy szép napon az ember önmaga lessz. Ezt a másik nem ismeri, és szakit.
Ezért mindig az a fontos az első naptol kezdve: Én legyek. Ez nem könnyű.és nem lessz mindenki a barátod. De aki az lessz az marad is.tapasztalatból tudom. lehet te is megrökönyödsz a válaszon, gondolkodni érdemes rajta.
üdv. Toni
Kedves Toni!
Akihez/akiről írtam, azt nagyon szeretem még ma is, és bár ő is szeret, voltak és vannak nézeteltéréseink. Erre utaltam a versemben. Én mindig önmagamat adom, nem is tudnék színészkedni egy napig sem. Egyébként igazad van, aki megismer valakit, és elfogadja olyannak, amilyen, az tudja igazán szeretni, a hibáival, gyengeségeivel együtt. Köszönöm értő olvasásodat!:)
Üdv: Borostyán
juj, ez sértő. Az utolsó sor, mert – honna tudod? Hátha igen, előre ki tudhatja? vagy most én vagyok buta olvasó, s ne magamra értsem? Mert akinek írtad, annak nem akarsz elégni, Hát nem voltam elég figyelmes, azt veszem észre, h nem. de ha mégis, ha értem is tudnál egy picikét hevülni , ja te olyan jó lenne, na.
Kedves Miki!
A versek általában nem az olvasókról-olvasókhoz szólnak, a szerző inkább csak megosztja az érzéseit velük. Az, akihez íródott annak idején, jól tudta, hogy neki szól. Utolsó óhajodhoz csak annyit: mindenkiért mégsem hevülhet az ember, na! Különben a végén tényleg elégne:)))
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Ha valakit szeretünk elfogadjuk olyannak, amilyen…Néha megharagszunk rá, de a szeretet azért , ha igazi nem száll el a harag hatására!…Vannak ismerőseim akik ezt már bizonyították!!!..:))))))))
Jó és kifejező az írásod!
Ölellek: Lyza
Drága Lyzám!
Azt hiszem, igazad van:) Örülök értő olvasásodnak:)
Puszi: Borostyán
Kedves Borostyán!
Nem átlagos szerelmes vers ez, kicsit máshogy közelíted meg a témát. Tetszik a vers elején megjelenő versképek. Hitelesebbé teszi a művet és hamar leteszi az embert a földre… 🙂
Gratulálok!!
Üdv. Metal Koala
Kedves Attila!
Köszönöm megtisztelő véleményedet:)
Üdv: Borostyán