egy kis csonk gyertya
maradt még életemből
már csak pislákol
***
szép szál gyertya volt
vékony, magas, egyenes
csonkká változott
***
az égő lángja
csodás fényben csillogott
árnyat nem adott
***
ott a felénél
valami volt ott benne
egyoldalú lett
***
fele leégett
a fele védekezett
kezdett eldőlni
***
egy segítő kéz
újra felállította
és égett tovább
***
kicsit pislog még
rövid volt benne a kóc
lassan elalszik
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Mostanában kicsit kevesebbet kommeltem / olvastam, így csak most találtam rá erre az írásodra, és örülök, hogy megtaláltam… Rejlik benne emlékezés, rejlenek benne csodálatos pillanatok és egy kicsi szomorúság is van ott… és mindezt szépen megfogalmaztad a gyertya fogalmának a segítségével…
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Még idejében megtaláltad, mert elkezdtem kitakaritani itt az oldalon. Márr sokat kitöröltem, és egy nappal később, pontossan ez lett volna a soron. Tudom, ma már nekem sem minden Haikumnak van meg az ősi keleti szabálya. Sokban csak a szótagok száma egyezik, és még a keleti Haikuk csak a gondolatot akarják az olvasónál folytatni, addig én megpróbálom az érzéseit felébreszteni, amelyek segitségével a gondolatai automatikussan folytatódnak.
Engem már neveztek Haiku-gyilkosnak is, és az sem ölt meg. És ahogy a közmondás is mondja:
"Az ami nem öl meg, az megerősit."
…de én már nem erősődök, inkább lassan fonnyadok"…
Köszönöm, hogy olvasol, és
üdv Tóni
.