nem kopognak lépteid
árnyékod sincs már
***
mint egy kísértet
úgy suhansz az erdőn át
kíséret nélkül
***
nap sem süt le rád
pedig még dél se nincs, csak
alig tizenegy
***
délre ígérted
biztosan otthon leszel
de ma késni fogsz
***
te ma késni fogsz
múltad nem engedett el
kabátod fogta
***
kabátod szakadt
minden izmod megfeszült
kiszabadultál
***
győztél ellened
a múltadat megölted
de jövőd sem lesz
***
kinek múltja nincs
annak jövője sem lehet
az életében
3 hozzászólás
Szia Tóni!
Külön álló kis szösszenetekre számítottam, bár nem ismerem a haikukat, csak tetszenek… Ezért viszont nagyon is megérte betérnem:
"te ma késni fogsz
múltad nem engedett el
kabátod fogta"
az utolsó 3 sort viszont kissé sablonosnak tartom Hozzád! Sokkal nagyszerűbb és egyedibb gondolatok is vannak benned, mint amit abban írsz… 🙂
Köszönettel: Gabe
Szia Gabe!
Először is köszönöm a megjegyzésedet, hogy miután elolvastad, úgy láttad, hogy érdemes volt belépni. Én már évek óta sokszor ilyen Haikucsokor formában írok, általában hét Haikuval, de mindig egy témáról.
Igazad van, írhattam volna az utolsó helyett egy másikat is, de csak azért írtam ezt, mert pontosan e sorok sablonossága ellenére, mégis oly rengeteg ember automatikusan letagadja a múltja egy részét a következő válasszal egy egyszerű kérdésre: Hova való vagy? Budapesti, – kapod a választ 90%-ától. Hogy itt ez így van, habár nehezen is, de megértem, de miért megy egy falusi Budapesten esti iskolába, hogy budapestiesen beszéljen magyarul? Ez is egy egyfajta múlt megtagadás, pedig mindezt azért csinálja, hogy jobb jövője legyen.
Köszönöm, hogy írtál és
üdv Tóni
Szia Tóni!
Újraolvastam a verset, így sokat tisztult a kép! 🙂 Bizony: sok az átporoszkált, multat a lét illúziójáért, odahagyó káprázata a vegetatív létnek: alkotás nélkül elmúltak, ki nem forrottak hadai menetelnek a sír felé reggel 6-tól… rohanva: pedig azt el nem késhetik! 😀 Kevés, ki közben életre ébredt… sok, aki félreértelmezi az elengedés törvényét: feldolgozatlanul sutba vágja csak a tegnapot… Érdekes volt a válaszod után mégegyszer beleidőznöm! 🙂
Kösönettel: Gabe