Fosztogatva ember ivadék lépked,
tévhit kezeibe tévedt.
Pucérra vetkőztet,
megszégyenít minden mennyeit,
s csodálkozóan néz,
ha a remény eltávozik.
Kétségbeesésében, magára ölti árnyait,
mégsem árva
vers a barátja.
Nagyszerű a versed. Nagyszerűsége elsősorban az igazában rejlik. Az ember olykor önmaga boldogtalanságának mesterkovácsa, "s csodálkozón néz, ha a remény eltávozik."
Örömmel olvastam újabb remekedet.
Mindenről eszembe jut valami, versedről érdekes módon az Ős Kaján: Hogy miért pont? Mert a vers a barátja. Nálam ez a kulcs a halálúthoz. Érteni vélem, vagy félreértem, Félremagyarázom? Hogy rólad és rólam szól, mindenkiről, aki verset ír illetve nem csak verset, de mondjuk prózát is. Ilyenek vagyunk….ez az utunk.! (?) Klassz!!!! -én
2 hozzászólás
Kedves Andrea!
Nagyszerű a versed. Nagyszerűsége elsősorban az igazában rejlik. Az ember olykor önmaga boldogtalanságának mesterkovácsa, "s csodálkozón néz, ha a remény eltávozik."
Örömmel olvastam újabb remekedet.
Üdvözlettel: Laca 🙂
Mindenről eszembe jut valami, versedről érdekes módon az Ős Kaján: Hogy miért pont? Mert a vers a barátja. Nálam ez a kulcs a halálúthoz. Érteni vélem, vagy félreértem, Félremagyarázom? Hogy rólad és rólam szól, mindenkiről, aki verset ír illetve nem csak verset, de mondjuk prózát is. Ilyenek vagyunk….ez az utunk.! (?) Klassz!!!! -én