Koronámba árvalányhajakat tűzdel,
s pipacs reflektor lángja
mást melenget.
Talán nem én vagyok az egyetlen
sületlen, kit bolondnak vél.
Mint boglyában a kósza szél,
mi halk suttogással
parazsat éleszt,
úgy lobban bennem
a hamis táncú vágy,
még egyszer
pernye csókot vésve orcámra.
1 hozzászólás
Hú, Andi, ez nagyon-nagyon tetszett!
Gratulálok e remekedhez is!