Törékeny porcelánként merevedik az égbe
a fák, bokrok porhóval takart ágrengetege.
Egy kis madár röpte által megrezegtetett
ágról a hó fátyolként hull a földre.
Emberek és állatok lába tapos
keskeny ösvényt e fehérségbe.
A hó mindent vakító cukorfehérségével finoman lep be.
Csak egy kis kutya örül a télnek hóban vígan hemperegve.
A látóhatáron olvad egybe e fehérség és az ég szürkéje.