Vágytam rád, mint
vitorlás a hátszélre,
hogy általa jusson
biztonságos révbe.
Tenger vad hullámain
hánykolódva
egyre vártam, hogy
eljöjjön az óra,
amikor kezdetét
veszi a te meg én,
s nem lesz többé
külön te és külön én.
Hajóm most ott ring
a meghitt kikötőben,
a nap vöröslő korongja
épp lemenőben.
Korlát fölött a víz
felszínét nézem,
s meglátom alakod
a magamé mellett.
Forró leheleted
a tarkómon érzem,
s hirtelen béke
járja át a lelkem.
Hazaértem.
10 hozzászólás
Úgy legyen!
Szeretettel:Selanne
Kedves Borostyány!
Egésszen más mint a tegnapi, egy másik belső érzés mindjárt új hangulat, és ez visszhangzik a versedben. Remélem, ez igy is marad.
üdv. Toni
Kedves Selanne!
Köszönöm a jó kívánságot, András nevében is:)
Üdv: Borostyán
Kedves Toni!
Jól látod, egészen másfajta hangulat az, amikor az ember egész lényét betölti a szerelem és a békesség. Megszenvedtük ezt a szerelmet, ideje van a boldogságnak:)
Üdv: Borostyán
Szia!
Milyen jó dolog hazaérni. Szépen megírtad a beteljesült szerelmet.
Szeretettel: Rozália
Kedves Borostyan!
Ez a legszebb hazateres. Kivanom, az vegleges otthon megtalalast! Nagyon szep a versed!
Üdv.:
hamupipö
nagyon szép vers… örülök, hogy így van Kedvesem
Kedves Rozália!
Jó dolog bizony, semmihez sem hasonlítható érzés:)
Üdv: Borostyán
Kedves Hamupipő!
Drága vagy:) Köszönöm szépen, András nevében is:)
Üdv: Borostyán
Andrásom, örüljünk együtt:)
Csók: Borostyán