Gyógyír voltál fej-vásott napokon,
láttad is, tudtad is, hogy rám
hanyatt fekszik a világom.
Te voltál egyedül, te a jó szándék,
és te a bója a mély vízben.
Látod? Rád én így emlékszem.
Oldalbordám, te drága és kivehetetlen,
úgy hiányzol, mind dobogás a szívverésben!
Mert küzdök, harcolok, de már
nem tudom miért is teszem,
írok, mint ha volna mit,
mint ha volna még értelem.
6 hozzászólás
Kedves Unforgiven!
Szépen cseng a hiányod fájdalma, tetszik, ahogy megírtad!
Gratulálok!
Üdv: C.
Köszönöm, Cyankalla!
Bár jobb lenne egy hosszú öleléssel átadni egy eleven érzést…
Bár mondhatnám még és adhatnám…
Ilyen az élet, mondják.
Kedves Unforgiven !
A hiány nagy úr, a fájdalmát gyönyörűen megírtad versedben !
szeretettel gratulálok: Zsu
Kedves Unforgiven!
Szép hasonlataid igazán kifejezőek!
Nagyon tetszett! Gratula Neked!
Szépen megírtad, gratulálok.
Üdv: Klári
Köszönöm mindenki itt hagyott kis gondolat percét!
Üdvözlet Nektek: J