kint mínusz nyolc.
Félig még alszom,
vagy majdnem teljesen –
csukott szemhéjam alá
hideg lámpafény oson,
és nem melegít át
semmi sem,
reszketek,
belém fagy így a lélek.
Valami jó zenét kérek,
hogy élet szökjön belém buja hangsorokból.
Joe Bonamassa ma nem ért meg,
és feladja Gary Moore –
hiába sír nekem a húr,
elszakad
bennem a cérna –
fel kéne ébredni még ma,
kiolvasztani
a szemem sarkába gyűlt
jégcseppeket.
Kint mindjárt hét,
bent mínusz húsz a tét
hőmérőm idegszálán.
Brian Culbertson sem segít,
a klasszikusok
fejvesztve futnak előlem,
nem kérnek belőlem ők sem.
Inkább jöjjön a csend.
Dallamok nélkül,
árván?
Kint
(nekem)
nyolc,
bent
mínusz harminc.
Hibernálom magam.
A kép forrása: Pinterest (Dimitra Milan)
28 hozzászólás
Szia Kankalin!
Talán segíthetett volna még David Gilmour vagy Brian May…talán egy nehezen induló nap margójára? Élmény volt olvasni…
üdv
leslie
Szia leslie! 🙂
David Gilmour is rajta van a listámon, gyakran hallgatom, több versemnél aláfestésként is szerepel. Brian May és a Queen szintén. Csak kiemeltem néhányat, mert ha mindet felsorolom, több kilométernyi lett volna a vers. 🙂
Valóban egy nehezen induló nap margójára szántam ezeket a sorokat, illetve annál több. Az utóbbi néhány hét eseményei nem úgy alakultak körülöttem, hogy röpködhetnék, ebben a versben összegződött mindez és még a hab a tortán is.
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy elmondtad. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Van az úgy, kedves Kankalin.
Nehéz ilyenkor szólni, de nem szólni is nehéz. Tudván, mennyire kedves, mennyire fontos számodra a zene, milyen erős fogódzó, töltekező erőforrás, versedet olvasva nyilvánvaló, mennyire lehangoltak az utóbbi idők történései. Valami összegyűlt benned, és lenyomott. Ki ne ismerné ezt az állapotot.
S még ilyenkor is egy nagyszerű verset teszel az asztalra. Olyan fa vagy, amely bármilyen talajba ültetve meghozza remek gyümölcseit. S itt természetesen már nem is a versekre gondolok. Hanem mindenre, ami Téged jellemez.
Talán most nem Joe Bonamassa-ra vagy Gary Moor-ra kellene hagyatkoznod, hanem a saját belső zenédre kellene figyelned, hagyni, hogy fölerősödjön újra. Hagyni, hogy elnyomja a kinti, körül levő farkasok vonításának hangját.
(Bent éjjeli 1, kint meg mind1. 🙂 )
Laca ⚘
Szia Laca! 🙂
Nekem is nehéz volt szólni, el is hallgattam két napig, inkább írtam.
El sem tudom mondani, mennyire jó, hogy képes vagyok szavakba önteni feketét-fehéret. Így épségben maradt néhány ajtófélfa, nem csorbult a kulturált beszédem, és talán nem kell pszichológushoz se mennem, mindezt megoldottam néhány tollvonással.
Persze messze nem ilyen egyszerű, mert a sok negatív hatás, ami ért, nem múlik el varázsütésre, sőt, soha nem múlik el, egyre csak gyűlik. Néha nem árt kiadni a feszültséget, hiszen bennem is megvan a lírai énem mellett.
A zenére mindig lehet hagyatkozni, nekem segít, de amikor túlfeszül a húr, akkor néma csönd vesz körül, egyetlen virtuóz zenész sem tud ebből kimozdítani.
Bízom benne, hogy képes leszek még lírázni. Most a szabad, illetve félszabad versek idejét élem, miközben néhány szonett a sublótfiókban könyörög szabadulásáért.
Köszönöm, hogy ilyen jó véleménnyel vagy rólam. Na, ez nem nyolc, nem mind1. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Egy e betű lemaradt. Le van ejtve. Hallottad, mekkorát koppant? 🙂
(Egyébként miért nem tudom javítani? 😬 )
Laca 💐
Tudod javítani, Laca. Itt javítottad, új ablakban. 🙂
Hallottam a koppanást. Akkora volt, hogy az illetékeshez is eljutott. Épp a közelemben van, itt nyúzza a gitárt. Örömében akkora futamokat játszik, hogy az én kedvem is kezd visszatérni. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Ez nagyon jó Kankalin! 🙂 Üdvözlettel: én
Szia "én"! 🙂
Köszönöm szépen! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Azontúl, hogy nagyon jó a vers, különösen örülök annak, hogy te írtad, hogy a te vénád gyermeke.
🙂
Üdvözlettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! 🙂
Örülök, hogy tetszik a vers.
Én nem annyira örülök, hogy az én vénám gyermeke, mert egy időre lefagyasztottam magam, mielőtt por és hamu leszek. 🙂 Elvicceltem, pedig nem vicces.
Köszönöm, hogy jöttél jeget olvasztani. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Sziia Kankalin! Most újra elolvastam, mert első olvasásra nagy hatást tett rám. Egyszerűbben: nagyon tetszett! Megmondom miért. Egyszerű, követhető, szellemes. Jók a rímek, visz a ritmus. Tetszik az elrendezés, a forma. Tetszik, h menő zenékre hivatkozol, érzékeltetve kötődésedet. Szuperül átjön ez a "lefagyott" állapot. De hát egy jó verset nem is kell elemezni (ez nem is elemzés) – önmagáért beszél. Elüt az eddigiektől a kötött versformákba kényszerített szépségesen szép szóvirágoktól, – előnyére..
Szia „én”! 🙂
Amikor írunk, meg kell találni a megfelelő formát a tartalomhoz. Ez nekem szabad vers, másoknak félszabad. A rímeltetés nem szándékos, így jöttek a sorok, csak néhány helyen nyúltam hozzá, ahol éreztem, hogy biccen a gondolatritmus. A tördelés és a központozás fontos, mert egyébként nincsenek előírt szabályok, mehetek a saját fejem után.
Talán azért jött le a „lefagyott” állapot és a zenék, mert amit átélünk, arról hitelesen tudunk írni.
A kötött formákba nem kényszerítek semmit, azok is szabadon jönnek.
A szonettek írásához valószínűleg több idő kell, de az olvasásukhoz is. Nem elég egyszer végigszaladni rajtuk, kortyolgatni kell, akár az óbort, úgy lesz hatása. Ezt a verset a pálinkához tudom hasonlítani. Az gyorsan hat. 🙂
Van, aki az óbort szereti, van, aki a pálinkát és akad olyan, aki mindkettőt. Én írni szeretek.
Örülök, hogy tetszett. Van már és lesz is ilyen versem.
Köszönöm, hogy foglalkoztál vele! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Én egyébként megkockáztatnám azt a kijelentést, hogy nem túl szerencsés dolog mai írónak/költőnek nagy klasszikusok kötött versformáihoz, stb., ragaszkodni. Eclogát írni, mint Radnóti, balladát, mint Arany, eposzt, mint Vörösmarthy, elbeszélő költeményt, mint Petőfi, szonettet, mint Kosztolányi. Az olvasó akarva, akaratlanul is ezekkel veti össze, s nem biztos, h ebből az összevetésből jól jön ki az ember.
DE ez csak az én véleményem, s nem biztos, h igazam van, hiszen nem vagyok hozzáértő, csak eszembe jutnak olvasás közben dolgok.
Szeretettel üdvözöllek: én
Szia „én”! 🙂
Válaszolok a másik felvetésedre is, mert van határozott véleményem.
A klasszikus formák soha nem avulnak el, értékállók. Az értékeket óvni kell, továbbadni, hogy élni tudjanak. Természetesen mindezt úgy, hogy lehetőleg ne sérüljön az eredeti forma, a szabályokat illik követni.
Vitatkozom azzal az állítással, hogy a kötött formáknak nincs helye napjaink költészetében. Egyik célom, hogy bizonyítsam létjogosultságukat. Egész jól megy, hiszen amerre megjelennek a kötött verseim, örömmel fogadják, sőt, igénylik. Az olvasó összevetheti az eredeti formával, én bevállalom azt is, ha hibázom, de azt hiszem (és most nagyképű leszek), Shakespeare megveregetné a vállam „A köd mögött” és társai miatt, Petrarca a „Fantáziálom” miatt, Puskintól is kapnék ölelést az Anyegin-strófákért, vagy Aranytól Nándorfehérvárért. Nem sorolom tovább.
Én büszke vagyok arra, hogy lazán írok kötött verseket. Folytatom. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! Általánosságban mondtam, nem feléd irányozva. Az az igazság, h bár tudom, szép sikereket arattál irodalmi oldalakon, nem ismerem annyira ezeket a verseket, h konkrétumot mondhassak.
Nem is lenne helyes, úgy gondolom. DE az mindenképpen elgondolkodtató, h hálátlan dolog pl. (Radnóti után) eclogát írni. 🙂 🙂 🙂
További sok szép sikert kívánok szeretettel: én
Szia „én”! 🙂
Nyilván magamra is vettem, mivel azok közé tartozom, akik hozzá mernek nyúlni az általad felsorolt műfajokhoz, formákhoz.
Ennyi erővel Radnótinak is „hálátlan” volt echlogát írni, mivel már Vergilius idejében is virult ez a műfaj, utána Balassi, Zrínyi, Csokonai is szemezgetett. Radnóti Miklós belevitte saját stílusát, mint ahogy mindenki ezt teszi, aki valamilyen írásműbe kezd. Ilyenkor fontos a forma elemi szabályainak betartása. Aki képes erre, az bátran fogjon hozzá. Akinek „hálátlan”, inkább ne írjon, mert az írás lényege a szabad gondolatáramlás – még kötött formáknál is. 🙂
Az előző válaszodban felsorolt költők nagy része másoktól vette át a formát, már előttük is létezett. Ha így gondolkodtak volna, akkor nem lenne a magyar irodalomnak annyi kincse, mint amennyit őriz az Országos Széchenyi Könyvtár.
…
…
Az összehasonlításról: megteheti az olvasó, joga van hozzá. Össze lehet vetni nagy költőink hasonló típusú műveit is, hiszen másképp írtak pl. szonetteket. Egy szimpla olvasó nem képes erre, mert ahhoz ismerni kell a műfaji sajátosságokat, verstant. Valljuk be, az irodalom ezen részével kevesen foglalkoznak manapság, csak szórják a „verseket”, mert divat költőnek lenni.
A sikerekről: jól jön a megerősítés olyan közegből, ahol komolyabban foglalkoznak költészettel. Egy kicsit szégyellem az előző „nagyképű” zárójelest, mert saját műveim megítélésében vagyok a legmaximalistább. A költői alázatba nem fér bele olyan kijelentés, amit megfogalmaztam, de tükröt tartottál elém, belenéztem, és álaszerény se lehetek.
Számomra fontos, hogy ápoljam, továbbadjam az irodalmi örökséget, óvjam anyanyelvünket, mert az utóbbinál nagyobb kincs aligha van birtokunkban.
Köszönöm a gondolataidat. Hasznosak ezek a beszélgetések. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Jó lett ez, Kedves Kankalin!
Itt is! Szeretettel gratulálok!
Ildikó
Szia Ildikó! 🙂
Köszönöm szépen, hogy itt is olvastál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Aki mindig lobog, hamar elég, kiég. Az időnkénti hibernálás a túlélés egyik formája lehet. Mert nem is az írás a legfontosabb, hanem, hogy éljünk. Írni mindig újrakezdhetünk, de csak ez az egyetlen élet adatott meg nekünk. Szerintem ez a legfontosabb. Tetszett a versed.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! 🙂
Az írással semmi bajom, sőt, többet kellene, mert akárhonnan is felemel, ez mindig így volt.
Sajnos az utóbbi hetekben annyi negatív hatás ért, amennyit már nem voltam képes elviselni, betelt a pohár. Csalódtam emberekben, fölösleges viták kereszttüzében álltam, ezzel kapcsolatban több novellányi levelet fogalmaztam, felét eredménytelenül, és mindezt nem is magamért tettem. Sorolhatnám, de csak kiemeltem egyet.
Valóban egy életünk van, meg kell gondolni, hogy kire és mire érdemes áldozni a maradék egészségünket, mert pillanatnyilag nem állok jól ezen a téren.
Örülök, hogy tetszik a versem.
Köszönöm, hogy belegondoltál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Nem először olvasom, és szerintem nem is utoljára. Izgalmas vers annak ellenére (vagy talán éppen azért) mert a lélek vívódik benne, állandó kontrasztban, folyamatos, de nem kellemes interakcióban a külvilággal. Nekem nagyon bejön a többértelműségből adódó kontrák ereje, a versszövet izgalmas mintája, belső logikájának következetessége, látszólagos lázadása, és látszólagos lazasága.
Erős vers ez, az utalásai úgy tartják a mában, hogy a kortalansága nem sérül. Szóval mondom, izgalmas, jó vers, élmény volt olvasni.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Súlyos vers ez, valóban komoly vívódás, megoldáskeresés, a lélek tehermentesítése. Ez most naplóbejegyzés. Megtaláltad benne a lényeges pontokat és a felépítés szándékosságát, benne a kontrasztokkal. Jól láttad a többértelműséget is. Bármennyire szabad forma, tettem bele kötöttségeket, amelyek mégis szabadon jöttek, így hozta a helyzet és a saját belső ritmusom.
Köszönöm, hogy többször elolvastad. Magam is ugyanezt tettem, hogy erőt gyűjtsek ebből a kényszer szülte hibernálásból.
Most már én is tudom versként nézni, néhány nappal ezelőtt még életmentő kirohanásnak tekintettem.
Köszönöm a véleményedet is. Mindig örülök, amikor megerősítesz, vagy ellátsz tanácsokkal. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia aLéb! 🙂
Súlyos vers ez, valóban komoly vívódás, megoldáskeresés, a lélek tehermentesítése. Ez most naplóbejegyzés. Megtaláltad a lényeges pontokat és a felépítés szándékosságát, benne a kontrasztokkal. Jól láttad a többértelműséget is. Bármennyire szabad forma, tettem bele kötöttségeket, amelyek mégis szabadon jöttek, így hozta a helyzet és a saját belső ritmusom.
Köszönöm, hogy többször elolvastad. Magam is ugyanezt tettem, hogy erőt gyűjtsek ebből a kényszer szülte hibernálásból.
Most már én is tudom versként nézni, néhány nappal ezelőtt még életmentő kirohanásnak tekintettem.
Köszönöm a véleményedet is. Mindig örülök, amikor megerősítesz, vagy ellátsz tanácsokkal. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Többször jártam itt és ´ízlelgettem´a sorok
közt elhúzódó gondolatokat!
Egy felismerés jött létre írásodból!
Az,hogy ´él´,löktet,küzd,akar,próbál,
…de különösen,hogy ´él´!
Némely írások olyanok mint az olajfestmények…minden
legkisebb rész a helyén…szépet mutanak meggyözödésük
és kifejezésük teljeségében.
…és léteznek írások,amelyek keresik az új utakat,
próbálkoznak,harcolnak…´élnek´!
Mint ez a Tied most!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia sailor! 🙂
A tartalomhoz meg kell találni a formát, hogy megszólaljon egy vers. Én kedvelem a sokszínűséget, emiatt többféle formát kipróbálok. Ehhez a mondanivalóhoz ilyen szerkezet illett, emiatt választottam.
Az utam továbbra is ugyanaz marad, a kötött verselés, de olykor megállok, megpihenek, hogy aztán folytassam vándorutamat. Egy ilyen vershez nem kell nagyobb erőfeszítés, csak leírom, amit gondolok, aztán már kész is. Egy szonett vagy egyéb kötött forma létrehozásához elmélyülésre van szükség – önmagunkban és a verstanban. Én nagy örömmel teszem. Ezt az "új út" miatt írtam, mert nincs új út, csak a régi és az meg is marad.
Örülök, hogy tetszett ez a versem.
Köszönöm, hogy velem tartottál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Gyönyörű versedet
szeretettel,
elismeréssel olvastam:
Zsuzsa
Szia Zsuzsa! 🙂
Köszönöm szépen.
Örülök, hogy tetszett. 🙂
Szeretettel: Kankalin