rámtapasztott színes szavak viszketnek bőrömön, mint a kéreg és tudom, mi a rend. a legelsőt mégis elsuttogom, ha rozsda rágta testemben visszhangzik a csend.
Zágonyi Mónika 2009.09.22. 18:29 Rövid, de velős… a hirdetőoszlop magánya 🙂 mintha maga az oszlop már nem is létezne, csak az, ami rajta van… Nagyon jó vers… olyan "lacás" 🙂 Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
Keresztes Gerda 2010.03.18. 11:22 Egyből eszembe juttatta Pilinszky plakátmagányát. Tetszett. 🙂 Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
3 hozzászólás
Rövid, de velős… a hirdetőoszlop magánya 🙂 mintha maga az oszlop már nem is létezne, csak az, ami rajta van… Nagyon jó vers… olyan "lacás" 🙂
Egyből eszembe juttatta Pilinszky plakátmagányát. Tetszett. 🙂
azért az kicsit jobb 🙂
de kösz