A gyenge holdsugár megcsúszott
és a földre esett,
s kereste éjjel a holdherceget.
Félt ahogy zúgtak a déli szelek
s egy jégcsap mögött talált búvóhelyet,
majd kereste újra a holdherceget.
Reszketett ahogy a tájra
lassan hullott Holle anyó fátyla
majd szertenézett megint a világba,
s kereste éjjel a holdherceget-de sehol se látta.
3 hozzászólás
Helló!
Nekem nagyon tetszik a versed hangulata. 🙂 Van benne egy kis fantasy, valami olyan, ami miatt szeretnénk ott lenni, mi is látni azt, ami történik. Figyelemre métó alkotás. 🙂
Kk.
tetszik:)))
Nagyszerű költemény.Nagyon tetszik.:)Szuper vagy.Üdv.Nikolett