Ó tudod, hosszú ideje várok,
Nekem nagyon fáj, de mégis állok,
Remélem, még valahol hiányzok,
Nem érdekel már a sok pletyka,
Ért sokszor engem a negatív fricska
Elegem van, mert szemetekben én voltam a sz*r,
Kívánom, végre múljon már el ez a vihar,
Tudom nehéz, de tovább kell lépnem,
Mégis ezeket meg kell, hogy értsem,
A lényeg: nem szabad félnem,
S többé nem hagyom, bárki megsértsen
Ennyi az egész, a sztori itt már készen
Vár, s mi kéz-a-kézben
Újrakezdve egészen talán megtaláljuk az édent,
És helyrehoztatunk mindent,
mert ezt nem mi rontottuk el,
még jó néhány boldog élmény kell,
S vár minket egy új, egy jobb hely.