Die Beiden
Sie trug den Becher in derHand
– Ihr Kinn und Mund glich seinem Rand –
So leicht und sicher war ihr gang,
Kein Tropfen aus dem Becher sprang.
So leicht und fest war seine Hand:
Er sitt auf einem jungen Pferde
Und mit nachlässiger Geberde
Erzwang er, daß es zitternd stand.
Jedoch, wenn er aus ihrer Hand
Den leichten Becher nehmen sollte,
So war es Beiden allzuschwer:
Denn Beide hebten sie so sehr,
Daß keine Hand die and’re fand,
Und dunkler Wein am Boden rollte.
Hugo von Hofmannsthal
(1874-1929)
Két biztos kéz…
Pohárt ragadt a hölgy, s e kéz
Biztos volt, könnyed az emelés,
– Ajk zárta pohár peremét –
Egy csepp bor se folyt földre szét.
Biztos s könnyed volt férfi kéz:
Ő vad ménjét úgy lovagolta,
Hogyha finom kézmozdulattal
Jelt adott, a ló egyet se lép.
De mikor nyújt könnyű pohárt
Nő keze, s átvenni kellene,
Mindkettőnek túl nehéz volt,
Mert kezük remegve mozgott,
S hogy kéz kezet nem talált,
A sötét bor földre folyt le.
Szalki Bernáth Attila
2 hozzászólás
Sajnálom, hogy az eredetit nem értem,
de a fordításban van valami csendes szomorúság a " biztos kezek " ellenére is…
Gratulálok Attila!
Szeretettel: Lyza
Kedves Lyza!
Köszönöm a figyelmed. Benedek Marcel arról ír Az olvasás művészete című könyvében,
hogy egy irodalmi alkotás csak akkor készül el igazán, ha valaki befogadja, és hozzáadja
a maga érzéseit stb. Ezért aztán ahány befogadó, annyiféle az élmény, a mondanivaló.
Engem az ragadott meg ebben a versben, hogn tudta a költő ebben a rövid szövegben
azt érzékeltetni, mit is jelenthet, két biztos kezű, életvitelű embernek az, ha belenéz
egy szempárba, s rádöbben, hogy itt az igazi, a csodálatos stb. Az én olvasatomban tehát
egy dráma játszódik itt le, egy nagy szerelem megszületése…
Valahogy úgy, mint Shakespeare írja a Romeo és Júlia előszavában.: " Néző türelmes
füllel jöjj, segédkezz, s ami csonka itten, az egész lesz."
Minden lehetséges jót kíván szeretettel Attila