Izzad, izzad a hóember.
Tócsa mellette, mint a tenger!
Feje olvad, teste csökken.
Eltűnik Ő a nedves földben.
Két karja két söprű földre esik.
A hóember teljesen eltűnik.
Helyette a földön tócsa fénylik,
a partján két fekvő söprű díszlik.
Egy nap volt csak a hóember élete
és a melegedés lett a végzete.
Életének két söprű az emléke
és versemnek e szavakkal lett vége.