Valamikor szétterült hajjal feküdt, megállítva a fogaskereket;
a múlt akkor kimúlt; felrakta a rózsaszín függönyöket,
a szőnyegre parazsat szórt, majd a nedves szálak közül lassan
párologni kezdtem; a füstös lámpafény átvilágított
az agyamon, a hasamon, a combjaimon, s tág pupillákkal,
fújtatva mosolyogni kezdtem felette, mire a halvány állejtésből
elharapta a mondat végét egy kétes hahota…