A világ háta mögé tol,
az élet ízetlen,
a beszívott lélegzet,
szűkülő tüdőmbe hatol.
Komor idegenek
taszítanak, lökdösnek,
testem egyensúlyt vesztve inog,
csak arcodat ismerem,
a tömegben egyedül vagyok.
Kihalt utcákon,
közönyös szemekben is
téged kereslek,
hogy megtalálj
jelzőtűzként
izzó szavakat hagyok,
szeretlek.
2 hozzászólás
Kedves Boszika!
De jó szerelmes vers! Az egyedülléted fájó ürességet tükröz benne, míg az, hogy keresed a szerelmet és bízva bízol abban, hogy rátalálsz, reményt ad. A befejezés is nagyon klasszra sikeredett. Üdvözlettel: Szilvi
Olyan vágyakozva keresed, hogy megfogod találni, mert a befejezésből érezni. / nagyon tetszik/
Szeretettel gratulálok: oroszlán