Dermedt fák sora.
Félben maradt
lombkorona.
Hóba süppedt tér-idő.
Ural a csönd.
Csak reszkető
kismadár-csőrével
kocogtatja ablakom
kéredzkedőn a fagy.
6 hozzászólás
Szia Kati! 🙂
Nem könnyű megértenem a verselésed, mert általában olyan formában írsz, ami tőlem messze van, mivel a kötött formákat részesítem előnyben.
Bizonyára ez nem mentség, ezért is jöttem be a fenti gondolataidhoz.
Elég kemény képeket mutattál meg versedben, didergőseket, de hatnak.
Nyilván mindenkiben másként zajlik a tél, erre jó példa az, ahogy benned megjelent.
Ha képes lennék az ecsettel valamiféle összhangot teremteni, akkor tudnám, hogy mi legyen a vásznon, zenében is megjelentek soraid.
Szerintem ez a lényeg: versednek képi és hanghatása is van, méghozzá erőteljes.
Elvileg pár nap múlva megmutatja magát a tavasz.
Én nagyon várom. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Örülök, hogy elolvastad a verset, és külön köszönöm, a részletesebb értékelésed.
Tudom, hogy te a zárt versformákat kedveled, és remekül alkalmazod is. Én mindig egy képszerűen jelentkező érzésből vagy gondolatból indulok ki, ami vagy hozza magával a zárt formát vagy nem. Ha nem, akkor marad úgy "csupaszon" a vers. Lehet, hogy ez lustaság?
Kedves Kati!
Kevés, de hangsúlyos szavakkal, inkább ecsettel festetted meg ezt a kemény, fagyos időszakot. Remélem nem sokáig tart.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica! Köszönöm.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Igen, igen, igen!
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Szabolcs
Szia! Én köszönöm, hogy elolvastad.
Üdv: Kati