Éjbe hanyatlik a nappal, a kedvem bús feketébe.
Bömböl az északi szél odakinn, ingatja a fákat.
Elhal lassan a lárma, de bennem támad a kétség.
Ember-e még, ki halomra ölet férfit, gyereket, nőt,
kiknek a sírját majd vadrózsabokor növi csak be?
Nagy csodálód és tisztelőd vagyok, amiért hozzáfogtál a kötött verseléshez is – annak ellenére, hogy nem tartozik a kedvenceid közé.
Profi hexametereket hoztál minden sorban, és ami rendkívül fontos, hogy a tartalom beleolvad a formába, nem erőltetett. Aki rendszeresen olvassa műveidet, annak tisztán látszik, hogy belevitted az egyéniségedet, saját belső gondolatvilágodat, érzéseidet, megéléseidet is. Hiteles vers.
Bármit érdemes olvasni tőled, számomra kivételes öröm, hogy figyelemmel kísérhettelek a Napvilágon, és máshol is tapasztalhatom, hogy mennyit fejlődtél, meddig jutottál.
A legjobb helyen vagy, példaképe lehetsz minden írónak, költőnek, mert így kell az irodalomhoz állni, szerényen és alázattal viseled sikereidet.
Itt jegyzem meg, hogy prózáid is kiemelkedőek, bámelyik megállja helyét magasabb szinteken is. Kiforrott stílusod van, a szövegek tartalmát válaszékosan jeleníted meg, régen használt szavakat is szívesen előveszel és alkalmazol. Nekem ez az egyik kedvenc motívum az írásaidban.
Nem tudtam kihagyni, hogy utoljára nálad is “megszólaljak”, mert értékes színfoltja vagy a Napvilágnak, olyan író, költő, akit bármikor olvasásra ajánlok.
Köszönöm a sok értékes verstani beszélgetést a műveink alatt és a belső levelezésben.
Öröm látni az eredményeidet. Tegnap megnéztem a könyvbemutatódról készült videót, nagyon tetszett, büszkeség töltött el, hogy ismerhetlek. Még nem volt időm megjegyzést tenni alatta, de ami késik, nem múlik. 🙂
Gratulálok irodalmi pályádhoz, számomra mindenképpen példa vagy, akitől lehet és érdemes tanulni. 🙂
4 hozzászólás
“Ember-e még, ki halomra ölet férfit, gyereket, nőt,
kiknek a sírját majd vadrózsabokor növi csak be?”
Jó kérdés, de sajnos csak az ember képes ilyen szörnyűségre.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita, sajnos, így van.
Szeretettel: Kati
Sajnos aktuális írásod. Nem tudom meddig tarthat, és minek egyáltalán?
szeretettel: túlparti
Szia Kati! 🙂
Nagy csodálód és tisztelőd vagyok, amiért hozzáfogtál a kötött verseléshez is – annak ellenére, hogy nem tartozik a kedvenceid közé.
Profi hexametereket hoztál minden sorban, és ami rendkívül fontos, hogy a tartalom beleolvad a formába, nem erőltetett. Aki rendszeresen olvassa műveidet, annak tisztán látszik, hogy belevitted az egyéniségedet, saját belső gondolatvilágodat, érzéseidet, megéléseidet is. Hiteles vers.
Bármit érdemes olvasni tőled, számomra kivételes öröm, hogy figyelemmel kísérhettelek a Napvilágon, és máshol is tapasztalhatom, hogy mennyit fejlődtél, meddig jutottál.
A legjobb helyen vagy, példaképe lehetsz minden írónak, költőnek, mert így kell az irodalomhoz állni, szerényen és alázattal viseled sikereidet.
Itt jegyzem meg, hogy prózáid is kiemelkedőek, bámelyik megállja helyét magasabb szinteken is. Kiforrott stílusod van, a szövegek tartalmát válaszékosan jeleníted meg, régen használt szavakat is szívesen előveszel és alkalmazol. Nekem ez az egyik kedvenc motívum az írásaidban.
Nem tudtam kihagyni, hogy utoljára nálad is “megszólaljak”, mert értékes színfoltja vagy a Napvilágnak, olyan író, költő, akit bármikor olvasásra ajánlok.
Köszönöm a sok értékes verstani beszélgetést a műveink alatt és a belső levelezésben.
Öröm látni az eredményeidet. Tegnap megnéztem a könyvbemutatódról készült videót, nagyon tetszett, büszkeség töltött el, hogy ismerhetlek. Még nem volt időm megjegyzést tenni alatta, de ami késik, nem múlik. 🙂
Gratulálok irodalmi pályádhoz, számomra mindenképpen példa vagy, akitől lehet és érdemes tanulni. 🙂
Szeretettel: Kankalin