Ki tudja, lesz-e még egy estéd?
Ki tudja, lesz-e még egy órád?
Meddig marad ép még az elméd?
Ezért éljünk addig, míg élünk,
éljünk, és itt ne csak létezzünk,
reméljünk, míg egyet is lépünk
s örüljünk, hogy még itt lehetünk.
Te ne bánkódj azon, ami nincs,
inkább örülj annak, ami van,
az életben úgysincs olyan kincs,
mi boldogít ott lenn a sírban.
A földön semmi sem a tiéd,
te itt mindent, csak kölcsön kaptál,
s ha érted mondanak egy misét,
mi számít az emlék, mit hagytál.
Ezt az emléket a zugodban
még itt, az életeddel írod,
ülj le egy percre nyugodtan,
s gondold meg, hogy fúvod a sípod.
Ki tudja, ér-e mind ez valamit?
Ki tudja, gondol-e valaki rád?
Ki tudja, hogy az örül-e, vagy szid,
vagy halkan elmond érted egy imát?
Mucsi Antal-Tóni