„Legfőbb vágyam egy kis ház…
valahol az erdő szélén,…
távol a világ zajától….
és az irigy, kártékony emberektől…!”
Egy álomképpen érkező vágy!
– Számomra ez nagyobb érték,
Mint valami luxus csoda.
Nem modern és nem palota,
Csendes környezetben megbújva,
Életem tökéletes nyugalma.
Édes érzés, vágyó képzelés.
Ez a világ az enyém,
Ilyenre vágyódom én.
Ébredni a kelő nappal,
Madárcsivitelős hajnallal,
Gyöngéden átölelnek a fák,
Érezni a friss fű illatát.
Szundítok egyet az avarban,
Pillangó ébreszt, szelíd vadvirág
Simogat, lelkemben béke van.
Lágy felhő elnyeli a fénylő napot,
Sólyommadárként szabad vagyok.
Vágytam látni csillagok útját!
Nem érzem kártékony emberek hiányát.
Távol a világ zajától, mit jelent, mond?
Rőzsefüst száll szabadon,
Szívemben, végre nyugalom.
Kint lángol a világ!
Kiáltom!
Itt!
Szavam elnyeli a végtelen csend. –
Villámként csap belém a valóság!
Eltűnik a semmibe, küzdök érte!
5 hozzászólás
Én magam is szeretek elvonulni, csendben nyugalomban magam lenni. Igazi kikapcsolás, felüdülés.
Szeretettel:Selanne
Kedves Évi!
Lelkesen, nagyon szép szavkkal, érzésekkel fogalmaztad meg vágyaidat. Nem volna lehetetlen megvlósítani. Próbád meg. Én is szeretek egyedül lenni, főleg olyan regényes helyen, amit lefestettél szép versedben.
Szeretettel: Kata
Kedves Éva!
Szépen fogalmaztad meg a vágyódásodat egy kis "Szabadság" után. A szabadságon értem azt, hogy az ember azt tesz amit akar, kint a természet lágy ölén, pihen, hallgatja a madarak énekét, kertészkedik és lelkiekben is megnyugszik. Kívánom, hogy mielőbb legyen egy ilyen kis házacskád, ahol kipihenheted a szaladó világ fáradalmait. Üdvözlettel: Szilvi
néha kell egy kis elvonulás, szép.
Kedves Marietta, Kata, Angyalka és Andy! nagyon köszönöm, hogy ti is velem éreztek. Most a nyáron ezt tettem, elvonultam és bezárva kis házikómban élveztem a nyugalmat távol a világ zajától. Jót tett a lelkivilágomnak. Szeretettel várlak benneteket mindig. Éva