törne ki belőlem a szó,
de most elzártam a forrást
és sehol egy kis búcsúszó.
Szavakat belém fullasztom
nem merem papírra vetni,
nem akarom azt írni, mit
sok, úgy sem tud megérteni.
Hóban lépkedek egyedül
gondolataim taposva,
vajdasági magyarságom
még nincs teljesen lemosva.
Bár a sok próbálkozástól
egy kicsit azért megkopott,
át akarta sok festeni
de a pemzlije elkopott.
Maradtam az aki voltam:
Egy külföldön élő magyar,
visszakapott magyarságom
ma olyan, mint egy képzavar.
Idegenben magyar vagyok
de otthon már egy idegen,
jobban szeretném fordítva
egy örök nyílt seb ez nekem.
Egy szóval elzárt forrástól
kiszárad a patak meder,
's ha a tájszólást kiirtjuk
kihal majd a magyar ember.
Örüljünk addig emberek
míg mi egy tájszólást hallunk,
mert az az igaz anyanyelv
's nem az, amit annak vallunk.
Az irodalmi nyelvünket
ápoljuk azt szeretettel,
vele irodalmi múltunk,
átélve, soha nem vész el.
6 hozzászólás
Kedves Tóni!
Észrevettem a távollétet… Ennek fényében pedig örülök, hogy egy újabb verssel jelentkeztél, mert ez azt jelenti, hogy "valahol" még itt vagy…
Neked sikerült megőrizni az anyanyelvedet még az otthonodtól távol is, és ez becsülendő. Tudod; amikor hazamegyek a szüleimhez, mindig jólesik hallani az ott még használt, de máshol esetleg régiesnek vagy tájszónak, népiesnek tartott szavakat. Szépen mutatják, hogyan alakult a magyar nyelv… és azt szoktam mondani, hogy aki azokat a szavakat is ismeri, annak lehet igazán gazdag szókincse, hiszen az újakat meg lehet tanulni, a régieket viszont nem mindig… Ne feledd, hogy Te is milyen sokat tanultál már azóta, mióta először feljöttél a Napvilágra! Folytasd csak az alkotást…
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Egy itteni kifejezés, ami magyarra átfordítva nem sokat jelent, de ami egy idő óta rám nagyon is jellemzó volt(remélem már vége lett): "Ich stand nebe de Schue" átfordítva," A cipőim mellett álltam", ami azt jelenti, csak a test volt jelen lélek nélkül. Annyi minden közbejött. és az amire legjobban vártam a szemműtétre, el lett hasztva a jövő év Február 14-ére.
kellet egy kis idő, mig összeszedtem magam…
Köszönöm, hogy írtál, (sajnos én még arra sem voltam képes), és
üdv Tóni
Kedves Tóni
Az hogy hova születünk az nem rajtunk múlik. A beszédet az anyanyelvet ez meghatározza. Az elmélkedésedben sok igazság van.Jó hogy versbe öntötted.
A szókincsbővítés az írás olvasás mindannyiunk feladata.
üdv.Ági
Kedves Ágnes!
Amikor elkezdtem, öt évvel ezelőtt, tudtam, hogy nem lesz könnyő, de jó, hogy nem tudtam, hogy ilyen nehéz lesz, mert akkor talán el sem mertem volna kezdeni. A tanulásban az a legrosszabb, hogy mennéltübbet tanulsz, annál jobban látod, milyen keveset tudsz.
Az én verseimben nem lehet gyönyörködni, álmodozni, mert én témám mindig az egyszerű ember és az ő mindennapi problémái örömei. van egy rögeszmém, hogy mindent témát versben akarok leírni, de a vers tökéletes megértéséhez az olvasó fantáziájára is sokszor szükségem van.
Van amikor sikerül, van amikor nem. Köszönöm, hogy olvastál és írtál is, és
üdv Tóni
Sok igazat írsz… Az utolsó vsz.-ban nem kell az "azt".
Szerintem rengeteget változtál, fejlődtél, szókincsben, helyesírásban is, mióta írsz.
Kedves Irén!
Köszönöm a véleményedet, az eredetiben már ki is javítottam, majd itt is meg fogom tenni. Szívesen ott is jelen lennék, ahova meghívtál, de sajnos most még a szemeim szabják meg mennyit lehetek a gép előtt, de remélem Februárban ez is megoldódik.
Köszönöm a véleményedet, tanulok, tanulok, de most amióta a betűk is egy kicsit ugrálnak, még nehezebb lett.
Köszönöm,. hogy olvastál és írtál is és
üdv Tóni