Dobog a szív,
de visszhangot nem ver;
árva a lány,
és titok az ember.
Az Isten néma,
otthona távol;
hallgat a lány,
bár szívsebe lángol.
Kiüresedve
By KalinaBy KalinaBy KalinaBy KalinaDobog a szív,
de visszhangot nem ver;
árva a lány,
és titok az ember.
Az Isten néma,
otthona távol;
hallgat a lány,
bár szívsebe lángol.
6 hozzászólás
Szépen megfogalmazott vívódás, tetszett. Kerestem az okát a az egyes szám harmadik személynek…
aLéb
Kedves Kankalin!
Nem tudom miért, de nekem az az érzésem, mintha a lányt elhagyták volna.
Fájdalmat érzek benne.
Gondolom ez a versed valaki másról szól.
Csodálatos pár sor, nagyon tetszett.
Üdv:
harcsa
Bocsánat kedves Kalina!
A nevet elütöttem, ez van ha siet az ember, ne haragudj.
Semmi baj, Kankalinnal már megszoktuk, hogy néha "keveredünk" 🙂
Aprócska, ritmusos, szép versed hiányt sugall, illetve a ritmus érzékelteti azt a visszhang nélküli szívdobogást… 🙂 Tetszik nekem is 🙂
Szeretettel: Mónika
Sziasztok!
Köszönöm a kedves hozzászólásaitokat, jó, hogy itt jártatok!
Ha egy hangulatról készül egy pillanatkép, azt utána csak kívülről lehet nézni, ezért az E/3.
Üdv:
Kalina