Az egész tájra sűrű áttetsző köd borul,
melyben csak egy-egy fa, ház bukkan fel váratlanul.
Szinte tüllfátyolként fedi a köd a vidéket
sejtelmessé téve az egész környéket.
Az embernek ilyenkor nincsen kedve kimenni.
Ekkor igazán jó a meleg szobában lenni
és onnan kinézni e hideg, téli világra,
erre az egész sűrű, áttetszőködös tájékra.
A tájnak mozgalmasságot csak a villamos ad.
Előbukkan a ködből, majd zörögve tovább halad.
Köd előtte, köd utána, eltűnik ebben a ködben.
A téli hideg tovább marad e ködös levegőben.