A könnyeim ki törli le? Ha patakként szántja arcomat,
mikor menekülnék a világtól és tíz körömmel ásnám síromat.
Engem csak a bánat keze simogat.
Nem tudok lépni már a szétszabdalt időben,
a tegnap, a ma és a holnap, mint álnok cinkosok járnak karöltve,
ellenem csatáznak, vágyak halott testén járnak, nem vigyáznak.
Könnyeim ki törli le? Ha hiába vívom harcomat,
béna testemen, a szavak véres foga hagy, mély nyomokat.
Húsom roppan és a fekete éjszaka árnya hívogat.
Lépnék, de a sárba ragadt múlt, magához húz,
halkan szól egy kopott zongorán a gyász keringője,
és a tánc elkezdődik, könnytengerbe fürdik minden lépte.
Könnyeim ki törli le? Ha a mosolyt száműzik arcomról,
felhők takarják el a Napot, és sötétség borul a fénytelen világra.
Mennék magam ellen, de hiába, már szikra sem pattog,
a szem homályos. Talán beteg? Vagy csak álmos?
Nem. A bánat takarja mocskos kezével, remélve,
hogy a jövő tengerébe fullad csillaga a reménynek.
10 hozzászólás
Kedves József!
Gyászos a hangulata a versednek. Szerintem nem fullad a jövő tengerébe csillaga a reménynek. Tudod, hogy közhellyel éljek, a remény hal meg utoljára.
Szeretettel: Noémi
Kedves József!
Nagyon bánatos verset írtál: "Lépnék, de a sárba ragadt múlt, magához húz," Ebből a sárba ragadt múltból ki kell lépned. Mozdulni kell. Bízni és hinni a jövőben. Ne tápláld be az agykérgeidbe azt, hogy nincs kiút. Mert akkor sohasem tudsz előre lépni. Az ellenkezőjére kell gondolni erősen, és akarni kell, hogy változzon meg minden, ami bánt.
Az viszont jó, ha kiírod magadból, az is segíthet. Olyan jó lenne olvasni, hogy már dereng a hajnal, s várod, hogy rád süssön a nap.
Üdvözlettel: Kata
Kedves József!
Nagyon szomorú vers, de annál szebb. Mélyről fakad, valódi bánatot tükröz.
Szeretettel: Rozália
Hát igen szomorú verset, hoztál, kedves József!
Szomorút szép képekkel.
Kedves Józef!
Hogy mondja a közmondás: Minden embernek megadta a Jó Isten a maga igáját. Az érdekes benne, amikor meglátjuk, vagy olvassuk a másikét, akkor saját igánkat teljessen elfeledjük, és a másikat próbáljuk vigasztalni, segiteni. És ez igy van jó. Még ez működik nállunk, addig emberek vagyunk, és egy jó emberi társadalomba élünk. Amikor azonban a más, a másik sorsa közömbössé vállik elöttünk, akkor valóban ideje van annak, hogy a saját sorsunkat átgondoljuk. Akkor már a mi lelki életünk nagyobb veszélyben van, annak ellenére, hogy nekünk a boldogság csalfa érzését mutatja, mégis csak mi vagyunk a nagyobb veszélyben. Én is szombattol azt gondolom, nekem a legrosszabb, mégis zeretnék neked segiteni, hogy jobban érezd magad, mint ahogyan e szomorú versben leirtad.
üdv , és minden jót kiván, Tóni
Kedves Szemi Barátom!
Nagyon szomorú a versed, néha jó ha az ember kiírja magából bánatát. Fel a fejjel! Minden rossz után jön a jó is. Hidd el ez így van. Most is szépet alkottál. Szebb és boldogabb napokat!
Szeretettel Panka!
Azt a csillagot sokan tartják, (tartjuk,) hidd el, csak nézz körül, és meglátod mennyien lesznek akik a könnyeidet letörölnék, csak engedd nekik. Szeretettel Era
Kedves Noémi, Kata, Rozália, András, Toni, Panka, Erika!
Nagyon köszönöm nektek, hogy olvastátok.
Üdv: József
Kedves József!
Ezt az elmélkedést én is megteszem időnként.Elgondolkodok és aztán az optimizmus győzedelmeskedni szokott.Utána olyan szép napos írások születtek.ezt kívánom Neked is.Természetesen ennek a versnek a szomorú hangulat nem von le semmit az értékéből.Szépet írtál,gratulálok.Bízom abban,hogy nem fullad a remény a jövő tengerébe,
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
Köszönöm és én is remélem.
Üdv: József